Ennek a bejegyzésnek azért erősen nagyzol a címe, mert én egyelőre csak az Auderghem – Stockel viszonylatról tudok bővebben nyilatkozni.
A történet úgy kezdődött, hogy kedves barátom kihozatta a biciklijét Brüsszelbe. Természetesen azonnal eszembe jutott, hogy akkor én is. Az ár nem volt annyira borzasztó (45 EUR) és ott állt évek óta a biciklim a pincében kihasználatlanul, szóval tényleg itt volt az ideje, hogy újra elővegyem.
A bicikli átnézése és a váltó megjavítása nagyon furcsa tapasztalat volt. Két bicikli szerelővel próbálkoztam, az egyik hihetetlen bunkó volt és még ahhoz is hülye, hogy lehúzzon. Azonnal le kellett volna vennie, hogy teljesen amatőr vagyok, úgyhogy szinte bármennyit kérhetne, ehhez képest kioktatott, hogy ő hozzá se nyúl poros biciklihez és különben is. Ja! És egy sima átnézésért 8.000 Ft-ot akart. A másik biciklis viszont tök kedves volt, mivel tudta, hogy utazik a bicikli Brüsszelbe, ezért előre vette és mindössze 500 Ft volt a munkadíja. Összességében sikerült megint belefutni a magyar szolgáltató ipar problémájába: teljesen kiszámíthatatlan, hogy mit kap az ember a pénzéért és valahogy a többség nem igen akar dolgozni. Emellett viszont vannak nagyon szorgalmas és kedves iparosok is, csak sajnos ők vannak kevesebben.
Mindenesetre a bicikli elkészült és még egy csodás bevásárló kosár is került az elejére. A szállítás is simán lezajlott és már az erkélyen várt a bicikli mire megérkeztem.
Az eleje elég szörnyű volt, mert nagyon elszoktam a tekeréstől. De mostanra sokat javult a dolog. Épp tegnap beszéltük, hogy szeptember 1-je óta, hétfő és szerda (francia tanfolyam) kivételével minden nap voltunk biciklizni.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a házunktól vagy el tudunk tekerni a Beaulieu metró megállóig (1,5 km) vagy a Stockel metró megállóig (3 km) és vissza. Az egész úton van kiépített bicikli út, ami a parkon át vezet. Én azért szeretek itt gyakorolni, mert egyelőre nagyon bizonytalan vagyok. És bár voltunk kétszer közértben biciklivel én még nem merek tekerni az autók között. Első alkalommal még meg akartam halni 6 km letekerése után, de mostanra már nem különösebben megerőltető, sőt hamarosan új kihívásokat kell keresünk, hogy ne legyen unalmas a tekerés. Most arra "edzek", hogy szeptember 20-án, az autómentes napon betekerjünk vagy a munkahelyemre vagy valahová a Schuman környékére.
Kedves barátom ennél sokkal sportosabb: ő iskolába is biciklivel megy. Az elején ez nem volt annyira könnyű, mert bár Belgium sima mint a rajzlap, Brüsszelben meglepő emelkedők vannak. Mostanra kikísérletezte a legjobb utat és már meghalás nélkül tud betekerni. Sőt ő már a Merode-ra is eltekert a Chasse-on keresztül, ami azért nem annyira egyszerű, mint amilyennek hangzik, mert a cél előtt van egy komoly emelkedő.
A sportéleten kívül anyagilag is elég hasznos a dolog, mert sokkal kevesebbet költ buszjegyre, mint eddig.
És hogy milyen Brüsszelben biciklizni? A parkban nagyon kellemes, de a hétvégéket csak erős idegzetűeknek ajánlom. Iszonyat sokan vannak és elég sok az idióta. Azt nem mondhatom, hogy így a belgák, meg úgy a belgák, mert eddig egy japán és egy lengyel gyereket sikerült majdnem elgázolnom. De nem ők tehetnek róla, hanem a hülye szüleik. Amúgy meg vannak olyan rejtélyei az életnek, amivel soha nem szembesültem volna biciklizés nélkül. Vajon hogy tud egy nő és egy öleb elfoglalni egy egész kb. 6 méter széles utat? Vajon miért szeretnek az emberek egymás mellett összekapaszkodva (!) biciklizni? És vajon minden út gyári tartozéka-e egy nagyot taknyolt, ordító gyerek?
Az utcai közlekedésről nem tudok még sokat mondani, de barátom nem panaszkodott az autósokra. Amit érdekesnek találok, hogy már megint hülyének nézik az embereket Magyarországon. Most olvastam ezt a cikket az Origón és meglepett, hogy az ellen a 2 dolog ellen ágálnak a legjobban az okosok, ami itt teljesen természetes: a biciklisek általában behajthatnak szemből az egyirányú utcába és többnyire nincs kiépített bicikli sáv (mert nagyon keskenyek az utcák), csak egy csík, és még sincsenek tömeges bicikliz gázolások. Ennek szerintem, két oka van: egyrészt itt nagyon vigyáznak mind a gyalogosokra, mind a biciklisekre, másrészt bíznak abban, hogy az emberek nem hülyék és képesek egymás mellett közlekedni.
Úgy látom, hogy kb. novemberig tudjuk majd használni a bicikliket. Aztán ha marad a lelkesedés, akkor tavasszal vennem kell majd egy új járgányt. Kiderült, hogy egyszerűen kicsi a biciklim. Noha kedves barátom teljesen felemelte nekem az ülés és a kormányt, még most sem tudom az ideális mértékben kinyújtani a lábam.
A sportélet része, hogy hoztunk egy fittball labdát is, de ez egyelőre csak kedves barátom karizmainak tett jót, amikor felpumpálta. Eddig egyszer ültem rajta 2 percet. Ha történik valami, majd tudósítok róla.
A történet úgy kezdődött, hogy kedves barátom kihozatta a biciklijét Brüsszelbe. Természetesen azonnal eszembe jutott, hogy akkor én is. Az ár nem volt annyira borzasztó (45 EUR) és ott állt évek óta a biciklim a pincében kihasználatlanul, szóval tényleg itt volt az ideje, hogy újra elővegyem.
A bicikli átnézése és a váltó megjavítása nagyon furcsa tapasztalat volt. Két bicikli szerelővel próbálkoztam, az egyik hihetetlen bunkó volt és még ahhoz is hülye, hogy lehúzzon. Azonnal le kellett volna vennie, hogy teljesen amatőr vagyok, úgyhogy szinte bármennyit kérhetne, ehhez képest kioktatott, hogy ő hozzá se nyúl poros biciklihez és különben is. Ja! És egy sima átnézésért 8.000 Ft-ot akart. A másik biciklis viszont tök kedves volt, mivel tudta, hogy utazik a bicikli Brüsszelbe, ezért előre vette és mindössze 500 Ft volt a munkadíja. Összességében sikerült megint belefutni a magyar szolgáltató ipar problémájába: teljesen kiszámíthatatlan, hogy mit kap az ember a pénzéért és valahogy a többség nem igen akar dolgozni. Emellett viszont vannak nagyon szorgalmas és kedves iparosok is, csak sajnos ők vannak kevesebben.
Mindenesetre a bicikli elkészült és még egy csodás bevásárló kosár is került az elejére. A szállítás is simán lezajlott és már az erkélyen várt a bicikli mire megérkeztem.
Az eleje elég szörnyű volt, mert nagyon elszoktam a tekeréstől. De mostanra sokat javult a dolog. Épp tegnap beszéltük, hogy szeptember 1-je óta, hétfő és szerda (francia tanfolyam) kivételével minden nap voltunk biciklizni.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a házunktól vagy el tudunk tekerni a Beaulieu metró megállóig (1,5 km) vagy a Stockel metró megállóig (3 km) és vissza. Az egész úton van kiépített bicikli út, ami a parkon át vezet. Én azért szeretek itt gyakorolni, mert egyelőre nagyon bizonytalan vagyok. És bár voltunk kétszer közértben biciklivel én még nem merek tekerni az autók között. Első alkalommal még meg akartam halni 6 km letekerése után, de mostanra már nem különösebben megerőltető, sőt hamarosan új kihívásokat kell keresünk, hogy ne legyen unalmas a tekerés. Most arra "edzek", hogy szeptember 20-án, az autómentes napon betekerjünk vagy a munkahelyemre vagy valahová a Schuman környékére.
Kedves barátom ennél sokkal sportosabb: ő iskolába is biciklivel megy. Az elején ez nem volt annyira könnyű, mert bár Belgium sima mint a rajzlap, Brüsszelben meglepő emelkedők vannak. Mostanra kikísérletezte a legjobb utat és már meghalás nélkül tud betekerni. Sőt ő már a Merode-ra is eltekert a Chasse-on keresztül, ami azért nem annyira egyszerű, mint amilyennek hangzik, mert a cél előtt van egy komoly emelkedő.
A sportéleten kívül anyagilag is elég hasznos a dolog, mert sokkal kevesebbet költ buszjegyre, mint eddig.
És hogy milyen Brüsszelben biciklizni? A parkban nagyon kellemes, de a hétvégéket csak erős idegzetűeknek ajánlom. Iszonyat sokan vannak és elég sok az idióta. Azt nem mondhatom, hogy így a belgák, meg úgy a belgák, mert eddig egy japán és egy lengyel gyereket sikerült majdnem elgázolnom. De nem ők tehetnek róla, hanem a hülye szüleik. Amúgy meg vannak olyan rejtélyei az életnek, amivel soha nem szembesültem volna biciklizés nélkül. Vajon hogy tud egy nő és egy öleb elfoglalni egy egész kb. 6 méter széles utat? Vajon miért szeretnek az emberek egymás mellett összekapaszkodva (!) biciklizni? És vajon minden út gyári tartozéka-e egy nagyot taknyolt, ordító gyerek?
Az utcai közlekedésről nem tudok még sokat mondani, de barátom nem panaszkodott az autósokra. Amit érdekesnek találok, hogy már megint hülyének nézik az embereket Magyarországon. Most olvastam ezt a cikket az Origón és meglepett, hogy az ellen a 2 dolog ellen ágálnak a legjobban az okosok, ami itt teljesen természetes: a biciklisek általában behajthatnak szemből az egyirányú utcába és többnyire nincs kiépített bicikli sáv (mert nagyon keskenyek az utcák), csak egy csík, és még sincsenek tömeges bicikliz gázolások. Ennek szerintem, két oka van: egyrészt itt nagyon vigyáznak mind a gyalogosokra, mind a biciklisekre, másrészt bíznak abban, hogy az emberek nem hülyék és képesek egymás mellett közlekedni.
Úgy látom, hogy kb. novemberig tudjuk majd használni a bicikliket. Aztán ha marad a lelkesedés, akkor tavasszal vennem kell majd egy új járgányt. Kiderült, hogy egyszerűen kicsi a biciklim. Noha kedves barátom teljesen felemelte nekem az ülés és a kormányt, még most sem tudom az ideális mértékben kinyújtani a lábam.
A sportélet része, hogy hoztunk egy fittball labdát is, de ez egyelőre csak kedves barátom karizmainak tett jót, amikor felpumpálta. Eddig egyszer ültem rajta 2 percet. Ha történik valami, majd tudósítok róla.
No response to “Biciklivel Brüsszelben”
Megjegyzés küldése