2015. október 18., vasárnap

Lille

Másnap technikai okok miatt nagyon korán indultunk, így nem sokkal 10 után már Lille-ben voltunk. A város a 4. legnagyobb francia város, tényleg elég nagy, még metró is van. Összességében nem túl gazdag, mert megszűntek azok az iparágak, amik a XIX. században gazdaggá tették, azaz a nehézipar. Noha már kezd magához térni a környék (a város jelmondata alapján éppen „reinventing itself”), azért még mindig nagyon magas a munkanélküliség. Az eleve combos francia átlaghoz képest is jó 5%-kal magasabb. Emiatt érthető, hogy a francia Service Civil Internationalnak miért pont itt van fiókszervezete.

Egyébként ezt a részt is Flandriának hívják és tényleg úgy viselkednek, mint a flamandok, csak franciául beszélnek. Pl. sört isznak és kagylót esznek. Ez a hasonlóság másnak is feltűnt. A II. világháború alatt ez a rész nem a megszállt francia részekhez tartozott, hanem a németek egyszerűen lecsapták és hozzácsatolták Belgiumhoz.

Szombaton 10 körül eléggé alszik még a város. Első körben sétáltunk egyet a város közepén, aztán ettük egy kis reggelit. Utána már egészen felébredtek a lakók is, úgyhogy elindultunk megnézni a nevezetességeket. Ez konkrétan a citadellát, az „Óvárost” és a katedrálist jelentette.


 A citadella jól néz ki és a környéke is szép, de nem lehet bemenni, mert használja a hadsereg. Az óváros, ami valójában nem igazi óváros, de ez a rész neve, elég kicsi. Amolyan feltörekvő környék, ahol minden baromira túl van árazva. Itt lőttem a 4 eurós mini sütiről a képet.


A katedrális (La cathédrale Notre-Dame-de-la-Treille) viszont szuper. Kívülről úgy néz ki, mintha alumíniummal lenne beborítva, de valójában kő (talán gránit) a szürke rész. Talán ez egyik legjobb hangulatú templom, amiben voltam. Nagyon világos van benne és egyáltalán nincs templom szag. Valahogy láthatóan használják is az épületet. Vicces, de még itt is megjelenik a város nehézipari öröksége, mert van egy mozaik, amin füstölgő gyárkémények vannak. A világosságot részben az okozza, hogy a bejárat körüli részt borító fehér márványt annyira vékonyra vágták, hogy átsüt rajta a fény. Nagyon klasszul van megcsinálva. Én még soha nem láttam ilyet, úgyhogy kapásból azt gondoltam, hogy műanyag, de tényleg kő.

Folyt. köv.
 
© 2009 Egy EU-s vendégmunkás kalandjai.... All Rights Reserved | Powered by Blogger
Design by psdvibe | Bloggerized By LawnyDesignz