1 nap, 2 karácsonyi vásár, 3 ország

Még december elején felkerekedtünk, hogy megnézzük Eszterék bébijét Luxemburgban. A bébi hihetetlenül aranyos és meglepően erős hangja van.:-)

Ha már ott voltunk megnéztük a helyi karácsonyi vásárt is. Igazából nem volt valami nagy szám. Kóstoltunk valami röstire hasonlító helyi specialitást, meg sétáltunk egy kicsit. Még annyi érdekesség volt, hogy Finnország volt a meghívott vendég, és néhány sátor előtt pár finn halat füstölt.

A nagy leárazás is vicces volt. Ki tud annak ellenállni, ha egy 1200 eurós ezüstszínű pufidzsekit, ami már 1982-ben is divatjamúlt volt megvehetünk 990-ért?

Végül Trierben kötöttünk ki. Sajnos még szombat este is rettenetes nehéz volt a bejutás a városba, mert a Kaiser Wilhelm Brücke messze sokkal keskenyebb, mint arra a XXI. században szükség lenne.

Ebből a méretből Trier az egyik kedvenc német városom. Sajnos már minden zárva volt a karácsonyi vásár kivételével mire mi odaértünk, így most a kulturprogram elmaradt.

A karácsonyi vásárokkal kapcsolatban azt a végkövetkeztetést vontam le, hogy az igazi karácsonyi vásár Németországban van. Mindenhol máshol, ahol láttam (Brüsszel, Luxemburg, Budapest) csak halvány utánzata az eredetinek. A hangulat sokkal jobb volt Németországban, bár lehet, hogy ez annak is köszönhető, hogy a németek bátrabban fogyasztottak a puncsból és emiatt elég sok volt a spicces ember.

Még magyar lángosos is volt. Íme egy kép Eszternek:

Vilnius

Vilnius

Sajnos egyetlen képet sem csináltam Vilniusban, mert a fényképezőgépem Szaúd-Arábiában volt. Nem úgy vagyunk, mint az Amelie-ben a kerti törpe, aki utazgatott, hanem véletlenül Imrénél maradt a párizsi kirándulás után.

Kicsit furcsa érzéssel indultam Vilniusba, mert akármennyire gondolkodtam is a Jagelló királyok meg a tévétorony ostroma között eltelt több mint 500 évről nem sok minden jutott eszembe. A kolléganőmmel beszélgettünk a repülőn arról, hogy nagyon szánalmasnak tartja-e, hogy az összes amit eszembe jutott Vilniusról az a Bertrand Cantat-féle sajnálatos esemény. Mondta, hogy nincs különösen meglepve. Mielőtt elutazik valahová fel szokta hívni a szüleit, akik francia pékek. A földrajz nem erősségük, úgyhogy mindig viszonylag hosszan kell magyarázni, hogy akkor hova is utazik. Ezúttal is felhívta őket és már kezdte volna magyarázni, hogy akkor hol is van Vilnius, mikor a legnagyobb meglepetésére az anyja közölte, hogy tökéletesen tudja, hol van a város, meg hogy kb. hogy néz ki. Amikor rákérdezett, hogy ez hogy lehet, az volt a válasz, hogy: hát mindig néztem Cantat tárgyalását a tévében. J

A megérkezésünk elég rosszul sikerült, mert éjjel 11-kor képtelenek voltuk taxit találni a reptéren pedig több mint félórát próbálkoztunk. Meglehetősen furcsa a rendszer: az ember odarohan a taxihoz, bemondja, hogy hová akar menni, aztán vagy elviszik vagy nem. Minket valamiért senki nem akart elvinni, úgyhogy kénytelenek voltunk felhívni a szállodát, hogy segítsenek.

Ezek után kicsit negatív lettem, de ez az ott töltött 2 hét alatt teljesen megváltozott és nagyon megszerettem az országot, meg az embereket.

Litvánia nagyon más mint Magyarország és szerintem érezni a lengyel hatást gyakorlatilag mindenben, de ezt nem tanácsos a litvánoknak mondani, mert nem szeretik hallani. A város nagyon jó állapotban van és tiszta. Az árak kicsit alacsonyabbak, mint Magyarországon. Szerintem az átlag vilniusi kicsit rosszabbul él, mint az átlag pesti, ennek ellenére régóta jelen vannak az olyan prémium márkák, amik Magyarországra csak most kezdenek bejönni. Ebből számomra az derült ki, hogy ezeket elsősorban nem a fizetőképes kereslet, hanem a rendezett környezet vonzza, ami Pesten nincs meg.

Ami még nagyon szimpatikus volt, hogy teljesen hiányzik az a mentalitás, ami szerintem Magyarországot egyre rosszabb hellyé teszi: senki nem gondolja úgy dolgokról, hogy az neki egyszerűen csak jár, anélkül hogy megdolgozna érte. A litvánok minden kapott eurónak külön örülnek, jól használják fel és egyáltalán nem érzik úgy, hogy kötelező nekik támogatást adni, mert az jár. Közel vannak a skandináv mentalitáshoz is, ezért a kemény munkában és a nem túl hierarchikus szervezetben hisznek.

Az is nagyon érdekes volt, hogy a határőrség – ahol a legtöbb időt töltöttük – mennyire nyitott, progresszív szervezet. Biztos sokat számít, hogy nem volt elődje a Szovjetunió alatt, tehát a függetlenség után a nulláról indultak. Az első határőrök a tévétorony védői, meg olyan parasztfiúk voltak, akik csak úgy önkéntesen elkezdtek járőrözni a saját falujuk határában. Mikor formalizálódott a helyzet, akkor sem neveztek ki külsősöket vezetőnek, hanem hagyták, hogy maguk szervezzék meg magukat. Ez azt eredményezte, hogy a mai napig nincs olyan vezetőjük, akik katonai vagy hasonló végzettséggel rendelkezne, hanem mindenki kvázi civil. Ráadásul volt egy amerikai litván főnökük, aki egy teljesen más szemléletet hozott illetve twining projekteket mindig a finn határőrséggel futtattak, úgyhogy ezért sikerült a szervezetet viszonylag „laposnak” tartani és nincs irgalmatlan mennyiségű vezető.

Szóval nagyon jó élmény volt velük dolgozni és hogyha egyszer egy nagyobb szervezetet kell majd irányítanom én majd tőlük veszem a mintát.:-)

Az emberek meglehetősen furcsák voltak először. Valahogy az a mentalitás, hogy ha nem ismernek, akkor leszarnak. Nem kedvesek az utcán, vagy a boltban, nem visz el a taxis, meg hasonlók. Viszont, ha egy kicsit is megismernek, akkor hihetetlenül kedvesek, és nagyon együttműködőek.

Néhány kis színes:

A kolléganőmmel egy idő után elkezdtük számolni, hogy hány barnaszemű embert látunk 2 hét alatt. Előrször azt hittem, hogy csak én vagyok bolond, hogy elkezdtem figyelni, de kiderült, hogy neki is feltűnt, hogy gyakorlatilag mindenkinek kékszeme van. Összesen nem láttunk 10 embert 2 hét alatt, pedig szerintem kb. 100 emberrel is találkozhattunk.

Nagyon katolikusok, ezért minden fontosabb eseményre meg kell hívni az egyházat is. Volt egy pillanat, amikor nagyon kellett fegyelmezni magunkat, hogy nehogy felröhögjünk. Bemutatták nekünk a képeket, amin a megyéspüspök megáldja a közbeszerzett 8 németjuhász és 8 belgajuhász kutyakölyköt.

Az országban munkaerőhiány van. Arányaiban a litvánok mentek el a legtöbben a csatlakozás óta, úgyhogy néhány területen pl. építőipar, kikötő komoly gondok vannak, mert nincs elég ember.

Pont a 2 választási forduló között voltunk ott, úgyhogy aki átélt már ilyet Magyarországon, azt tudja hogy ez milyen: senki nem mer dönteni semmiről, a háttérben meg diszkréten berregnek az iratmegsemmisítők…

Botrányosan vezetnek a litvánok. A kolléganőm gyanútlanul rákérdezett, hogy hová tűnt az előző belügyminiszter. Mondták, hogy lemondott, mert egy rendőr mattrészegen, szolgálat közben halálra gázolt három iskolából hazafelé tartó gyereket a zebrán.

Szóval menjetek Vilniusba, mert nagyon szép. Mostmár van közvetlen járat Budapestről. Szerintem, legalább 3 nap kell a városra, hogy jól körülnézzen az ember.

Párizs. Újra

Ez még októberben történt.

Csak hétvégére mentük Imrével, hogy meglátogassuk egy közös barátnőnket. Jó volt, voltunk mindenféle érdekes helyen, az idő az első nap csodálatos volt, láttunk egy „manifesztásziónt”, sétáltunk, üldögéltünk és élveztük, hogy ez a város Brüsszellel ellentétben ÉL.

A kultúrprogram mindössze a Pantheon megnézéséből állt, mert vagy őrült sokan voltak (Eiffel torony és Versailles) vagy zárva volt (Trianon paloták, Invalidusok) vagy nem volt hozzá kedvünk. A Trianon hotelben laktunk, amit azért főleg a neve miatt választottunk...

A hazaút az eső ellenére nagy élmény volt, mert Franciaországban még van táj. Belgium szinte teljesen be van építve, így nincsenek nagy üres terek. Láttuk a Marne partját, úgyhogy egy újabb irodalmi élményhez kapcsolódik mostmár egy valós kép. Meg voltunk Reimsben, ami ugyan szép, de alig maradt valami a katedrálisból. Szóval, ha igazán lenyűgöző katedrálist akartok látni, akkor menjetek inkább Metzbe.

Tavaly, amikor először voltam Párizsban, még szinte semmit nem tudtam franciául, úgyhogy minden kínai volt. Most sem tudok többet beszélni, de azért egész jól értem már a dolgokat, és így sokkal könnyebb dolgunk volt. Ennek ellenére azért azt beszéltük Imrével, hogy Franciaország nekünk még mindig idegen táj. Németországban az embernek olyan hazaérkezés érzése van: értjük a feliratokat, meg az embereket és ami ennél is fontosabb, tudjuk hogy kb. milyen reakciót várhatunk egy-egy történésre. Franciaországban ez nincs így, ott még mindig bármilyen meglepő dolog megtörténhet.

Stockholm. Újra

Ennek a képnek mostmár nincs igazi értéke, mert közben Pesten és Brüsszelben is leesett az első hó, de azért a héten nekem sikerült meghoznom a havat Stockholmba. Odafelé nézegettem az emberek lábát és azon gondolkoztam, hogy ki fognak-e röhögni a bundás cipőmben, de amikor este elkezdett havazni, azért örültem, hogy úgy döntöttem a svéd november nekem már tél. A hó nem maradt meg, ezek a képek is a reptér árnyékos oldalán készültek.

Ismét rájöttem, hogy nem lenne belőlem jó északi. Nagyon nyomasztónak találtam, hogy délután 3-kor tök sötét van és reggel 8 körül kel a nap. Ráadásul ez még félórát romlik Karácsonyig és Stockholm nincs is igazán északon. Szóval nem szeretnék oda költözni.

Nils Holgerssonos cuccokat továbbra sem lehet kapni, viszont hihetetlenül jó konyhai cuccok vannak. Bár nem vettem semmit, mert én most alapvetően valami jópofa játékot keresnék Karácsonyra, de az sajnos itt sem volt.

A csapvíz most is tökéletes volt. Annyira tiszta és jóízű, hogy komolyan kéne alapítanunk egy vállalkozást, ami stockholmi csapvizet importál mondjuk Brüsszelbe, ahol híresen rossz a víz.

Az utolsó normális ember

Mikor november elején otthon voltam, nagyon meg voltam döbbenve. Teljesen olyan érzésem volt, mintha mindenki megbolondult volna. Az egész problémát Szlovákiával nem értem, és valahogy olyan érzésem volt mintha valami háborús pszichózisban élne mindenki.

Amikor visszajöttem, akkor kezdtem el olvasni Borbély Szilárd Árnyképrajzoló című könyvét. Annyira jó volt, hogy szinte együltő helyemben kiolvastam.

Szóval kicsit visszatért a remény, hogy nem mindenki őrült meg Magyarországon.
Olvassatok Borbély Szilárdot!

Stockholm

Stockholmban még nem voltam eleget, úgyhogy nincs igazán megalapozott véleményem a várossal kapcsolatban. A táj gyönyörű, a város közepesen tiszta, mindenki tud angolul. Az emberek visszafogottan kedvesek.

Ami nekem a legnagyobb élmény volt Svédországban az az, hogy még soha nem voltam olyan országban, ahol az emberek azt mondták, hogy ha én kerülnék hatalomra, akkor semmin nem változtatnék, mert minden annyira jól működik.

Voltam az első, "névadó" skanenben. Ahol ugyan rénszarvas pont nem volt, de azért egy másikat sikerült lefényképezni.

Ez pedig a svéd élet egy vicces szelete: klassz dolog hajón lakni, de azért mosni is kell...

Szólj hozzá!

Szünet

Néhány napon belül megpróbálom feltenni az ígért stockholmi és vilniusi beszámolót.

Vidéki Anglia

Kihasználva a belga hosszúhétvégét kirándultunk egyet Angliában. Szuper volt! Én korábban csak Londonban voltam, de a vidéki Anglia annyira különbözik a multikulti Londontól, mintha egy másik ország lenne. Az út során sok mindent láttunk és sokat tanultunk, próbálom azokat a dolgokat leírni, ami mások számára is érdekes illetve hasznos lehet. A képek eléggé összenyomorodtak, úgyhogy felteszem őket majd valahova normálisan is és kiteszem a linkjét.

Komp

Az az első pillanatban kiderült, hogy ez inkább a csórók közlekedési eszköze, de semmi probléma nincs vele. Mi Dunkerque-nél szálltunk kompra és Doverbe mentünk. Az egész rendszer nagyon olajozottan megy: ha valaki korábban ér oda - ahogy nekünk is sikerült, mert nem tudtunk pontosan, hogy mennyi lesz az út - azt egyszerűen felteszik az első kompra, amin van hely, szóval nem kell várni. Azt nem ajánlanám, hogy valaki később érkezzen, mert a kompjegyek ára eltérő attól függően, hogy milyen időpontban indul, tehát a későbbi kompra egyáltalán nem biztos, hogy felszállhat. A kocsival sincs semmi bonyodalom, teljesen világosan mutatják, hogy hová kell gurulni szépen egymás mögé, megérkezéskor meg csak kinyitják a másik oldalon az ajtót, aztán ki kell gurulni.

Jótanács az utazóknak: Tilos a nyúl becsempészése Angliába, amit roppant fenyegető áthúzott nyulas táblával jeleznek! (Sajnos nem fényképeztem le.)

A kompos kép kicsit csalás, visszafelé készült.

Közlekedés az utakon

Úgy hogy a baloldalon van a kormány nem annyira egyszerű, de megoldható. Mi azt hittük, rosszul tettük, hogy az autópályán felmentünk a londoni körgyűrűre és utána vissza Salisburybe, de utóbb kiderült, hogy ez a legjobb megoldás. A legfontosabb információ, amit érdemes megjegyezni az angol utakról, hogy a száma egyáltalán nem utal az út méretére. Tehát pl. az A25-ös út nem feltétlenül nagyobb mint az A2547-es. Sajnos, ezt a saját kárunkon tanultuk meg visszafelé, amikor a tengerparon mentünk vissza Doverbe és az odafelé 2 órás út visszafelé majdnem 5 óra volt.

Roundabout and crossing

Ez a két dolog annyira angol, hogy külön feljezetet érdemes szentelni neki. Egyszerűen imádják a körforgalmakat, ugyanakkor (ők sem) tudják normálisan használni. A sima egy sávosakkal nincs gond, de a 2-3 sávosaknál a következő történik. Miután nem érdekli, hogy te már bent vagy az illető bejön eléd és vadul indexel jobbra (aminek ugye semmi értelme), ezután bemegy a legbelső sávba (ebből ugye te azt gondolod, hogy nem az első lehetőségnél akar kimenni). Viszont de! Úgyhogy anélkül, hogy indexelne balra, egy határozott kormánymozdulattal elhúz balra az első lehetőségnél, amitől mindenki (többi között ő is) frászt kap.

Iszonyat sűrűn vannak a körforgalmak, szerintem simán átmentünk vagy 100-on. A legfurcsább körforgalom (természetesen a KÖR itt csak metafora, mert a tojásalakútól a négyszögletesig bármilyen alakja lehet), amiben voltunk egy autópályán (!) lévő körforgalom volt 6 db jelzőlámpával! Az átkelés kb. 10 percig tartott és teljesen értelmetlen volt az egész, mert a 4 kis útról jövők általában az autópályára akartak felmenni valamilyen irányba és nem egyik gyalogútról a másikra. Máshol itt egy pillangó formájú fel-lehajtó lett volna.

Keresztezni, meg bármi és bárhol kersztezheti az ember útját. Ez a tábla nem Photoshop, magam fényképeztem. Itt már nagyon röhögtünk, de ezen kívül az alábbi "krosszingokkal" találkoztunk: tehén, birka, bicikli (autópályán), ember (autópályán), szénás szekér. Továbbá voltunk egy olyan vasúti átjáróban, ahol ha valaki teherautóval akart átmenni, akkor előbb telefonon értesíteni kellett az illetékes hatóságokat.

Amúgy a közlekedés teljesen nyugodt, az emberek nagyrésze normális. Autópálya meglepően kevés van és amit ők autóútnak hívnak, az valójában nem az.

Ahol majdnem jártunk

Ripley

Tulajdonképpen egy látnivaló van a faluban, de azt sem lehet megnézni, mert magántulajdon és a tulajdonos nem engedi.

No, meg ez Eric Clapton szülőfaluja. Az Imre valahogy nem volt lelkes, úgyhogy nem ott kanyarodtunk le az autópályáról.

A vár, ahol a Kevin Costneres Robin Hoodot forgatták

Sajnos már nem fért bele, pedig szívesen megnéztem volna.

Ahol voltunk, de csak azt mondhatjuk el a helyről, hogy na itt is voltunk

Brighton

Sajnos nem sikerült parkolóhelyet találni, meg egyébként is sietni kellett a komphoz, így csak az autóból láttuk a mólókat, meg a Királyi Pavilont.

Rye

Ez az egyik Cinq Ports város, de sajnos itt sem volt időnk körbenézni. Viszont itt derült ki, hogy Angliában is vannak igazi késdobálók. Szóval itt sem olyan minden kocsma, mint ahogy az angol kocsmát elképzeljük.

Ahol tényleg voltunk

Salisbury

Itt volt a bázisunk, azaz itt aludtunk. Szép hely, szép katedrálissal, ahol van egy eredeti Magna Carta. Illetve a határában van egy Old Sarum nevű hely, ami tulajdonképpen a város régi helye a dombtetőn, de a lakosok még a középkorban úgy döntöttek, hogy leköltöznek a völgybe. (Ezt nagyban elősegítette a földesúr, aki a völgyben jelölte ki a vásár helyét.) A lecuccolás annyira jól sikerült, hogy a korábban a dombon állt nem kicsi katedrálist is szétszedték és levitték. Ma már csak az erdőd illetve a katedrális alapjai vannak a dombon, de érdemes őket megnézni.

Winchester

Nekem ez a város tetszett a legjobban. Szintén van egy szép katedrálisuk Jane Austin sírjával. Meg egy váruk egy nagy teremmel, ahol egy 600 éves hamis kerekasztal látható. Azt, hogy hamis nem veszik a szívükre, sőt ezzel reklámozzák. Vannak még római romok is. Nagyon jó hangulatú város, kellemes belvárossal és vásárlóutcával, simán el lehet akár egy napot is tölteni benne, pedig annyira nem nagy.

Bath

Én erre voltam a legkivácsibb, de a végén csalódást okozott. Egyrészt irgalmatlan sok turista volt, másrészt a főatrakciók egy magyar számára meglehetősen érdektelenek. Van egy ál-római ál-fürdőjük. Na, ha valamiből nálunk dögivel van, akkor azok a római emlékek meg a termálvíz, úgyhogy nem volt túl érdekes a dolog. A nevezetesség annyi, hogy itt van Anglia egyetlen termálforrása, amit már nagyon régóta használnak, pl. a rómaiak fürdésre. Persze a római fürdőból alig maradt valami kb. 30 cm a földtől, úgyhogy rittyentettek a forrás főlé egy római fürdőt, úgy ahogy a XIX. században elképzelték. Fürdeni nem lehet benne, hanem arrébb van egy modern termálfürdő. A turista annyira sok már évszázadok óta, hogy a beszedett pénzből sikerült felhúzniuk egy akkora templomot, hogy a Bazilika hozzáképest kutyafasza. Ráadásul nem is katedrális hanem csak egy sima apátság. Szóval nem érdemes elmenni Bathba.

Stonehenge

Ez is kicsit csalódás volt, mert nem lehet odamenni a kövekhez. Utóbb tudtam meg, hogy évi 700 ezer ember nézi meg Stonehenget. Hát ennek a 10%-a tuti ott volt szombat délelőtt. Szóval ne menjetek: nyáron, iskolai szünet idején illetve jóidőben.

Összefoglalva

A vidéki Anglia nagyon jó hely, és még vissza akarok menni, mert még ezen a részen is sok a látnivaló, ahol mi voltunk. Nem igaz, hogy rossz az idő. Az árak viszont baromi magasak. Mindennek ugyanaz az ára, mint Belgiumban, csak ugye-e 1,4-gyel kell mindent szorozni. Ja! És apró mindig legyen nálatok, már az érkezésnél is, mert a parkolásért a "Pay and Display" módszer miatt mindenhol ELŐRE kell fizetni, ráadásul csak érméket fogadnak el a gépek és még a legkisebb városban is fizetős a parkolás.

És az angolok továbbra sem a jóizlésről híresek. Fogadjátok sok szeretettel ezt a rózsaszín gunicsízmát és hallagassátok meg hozzá Voga-Turnovszky örökzöldjét, a Bunkó Bluest:

http://www.youtube.com/watch?v=88RyctBrnxk

Madrid. Ahogy nem élhetnénk

A hosszú szünetnek az volt az oka, hogy először munka ügyben Spanyolországban, aztán meg üdülni Angliában voltam.Szóval Madrid. Első benyomásként annyit Madridról, hogy miután visszajöttünk, napokig győzködtem mindenkit, hogy azonnal csomagoljuk össze az egész Bizottságot és gyorsan költözzünk át Madridba. Azok közül a helyek közül, ahol eddig jártam, Madrid volt az első, ahová gondolkodás nélkül kiköltöznék. Szerintem, a spanyolok létrehozták a csúcsát annak, amit azon a klímán el tudok képzelni. Az utcák tiszták, az emberek normálisan viselkednek, és láthatóan jól élnek.Míg Athénban folyamatosan olyan érzésem volt, hogy ha egy kicsit is normálisak lennének nálunk az emberek, akkor élhetnénk úgy mint a görögök, addig Madridban világos volt, hogy így nem élhetnénk. Egyszerűen hiányzik hozzá a kultúra.Ez ugyan csak egy külsőségeket leíró példa, de valahol az egészet jellemzi: míg Athénban a férfiak simán eljöttek nyáriasan öltözve (pl. rövid ujjú ing) a tárgyalásokra, addig itt teljes harci díszben jelentek meg a 35 fokban is. Térdig érő(!) zokni, hosszú ujjú ing, zakó). Görögországban a nők sem húznak harisnyát és a 2. napon ott már én sem tettem. Szerencsére gyanakodtam, hogy Spanyolországban valószínűleg kell, és kellett is. Persze ennek a kifelé nagyon kell mutatni kell attitüdnek vannak hátrányai is. Pl. minden autó baromi nagy és szép. Azaz Magyarországhoz hasonlóan mindenki egy számmal nagyobb autóban ül, mint amit megengedhet magának. Szintén nagyon furcsa volt, hogy mennyire tartják a hierarchiát. A görögöknél simán eljöttek olyanok is a megbeszélésekre, akiknek tk. nem is volt közük a dologhoz, sőt be is mertek kapcsolódni a beszélgetésbe, ami teljesen nyitott volt. Itt 2 napig ugyanazzal a 2 emberrel beszéltünk, a másik 10 meg csak ott ült és ha valamit akartak, akkor az mindig a főnöknek mondták, aki meg nekünk.Vicces módon 2 magyart ismertek: Nicolas Sarkozyt és Márait. Az előbbinél teljesen bevoltak zsongva attól, hogy nemesi származású. Mondtam nekik, hogy ezt ne úgy képzeljék el, hogy mindjárt a király rokona, hanem sima hétszilvafás. Meghát szép, szép a nemesi név, de egy buznyák sem jár hozzá. Márai meg nagyon beletalálhatott a spanyol lélekbe, mert elképesztő népszerű. Még a minisztériumi tisztviselők, meg a rendőrök is ismerik.:-))))Roppant szórakoztatónak találták, hogy az én fejemben Semprun regényei miatt van egy komplett Madrid kép, csakhát ugye kb. 1960-ból. A nagyobb tereptárgyak természetesen megvoltak, csak baromira nem olyanok voltak, mint ahogy azt én elképzeltem. Pl. visszatérő leírása Semprunnek, hogy "és akkor átsiettem Kübelé (vagy spanyolul Cibeles) istennő szökőkútja előtt".Így nézett ki a környék 1929-ben, néhány évvel Semprun születése után. Ekkor valószínűleg át lehetett sietni.Ma már azonban igen csak kapkodni kéne a virgácsait, ha egyetlen menettel szeretne átkelni az óriási kereszteződésen. Meg pesze a Retiro Park is megvan a királyok szobraival, csak a közönség változott meg kicsit.És persze nem minden spalettás ablak mögött lakik egy-egy (szigorúan a frankóista oldalon hősi halált halt) katonatiszt özvegye, akinél jutányos áron lehet szobát bérelni.Szóval Madrid szuper, július-augusztusban kicsit üres, mert a helyiek elmenekültek a melegelől.Én meg aztán majd egyszer a kalandos élet mellett döntök és elmegyek illegális kommunista felforgatóank az 50-es, 60-as évek Madridjába.:-)Ja! A képeket nem én csináltam, mert nem volt idő fényképezgetni. Annyira kellet rohanni, hogy még képeslapot sem tudtam venni. Viszont kiváló felejzet lehet ez az út a Krisztiánnal tervezett "Párizs 5 óra 40 perc alatt" című útikönyvünk folytatásában.

Hogyan öltözzünk brüsszeli kiruccanáshoz

Ez a bejegyzés első sorban azoknak szól, akik végül úgy döntöttek kihasználják az üres lakás adta lehetőségeket és kijönnek egy kicsit szétnézni. Még vannak üres időpontok, úgyhogy ha szeretnétek jönni augusztusban, szóljatok.

A téma kifejtéséhez kedvenc szomszédom és barátnőm, Linda egyik a bruges-i kiránduláson viselt "autfittyét" választottam:

Mintlátható esőkabátot visel, ami elengedhetetlenül szükséges Belgiumban. Egyfelől bármikor eshet, még 2 perccel a legnagyobb napsütés után is. Másrészt ha esik általában nagy szél is van, úgyhogy nem igazán ajánlanám az esernyőt.

Az ugyan nem látszik, hogy alul mi van rajta, de igazán trendiknek a gumicsizmázt ajánlanám. Persze mellette legyen nálunk egy pár szandál, mert 5 percen belül meleg tud lenni. Ha valaki nem meri követni a legújabb divatot, akkor az vegyen zárt cipőt. Semmiképp nem érdemes velúr cipővel próbálkozni, mert az első esőnél tönkremegy. Szerintem a bőr, vagy részben bőr edzőcipő sem az igazi, mert előbb-utóbb átázik és amikor megszárad merev lesz és megtörik. Nekem már kezd tönkre menni a kedvenc szandálom, mert folyamatosan nedves lesz. Eddigi tapasztalataink szerint a legcélszerűbb valamilyen textil cipővel próbálkozni, ami hamar megszárad és nem megy tönkre a víztől.

Kiegészítőnek napszemüveget ajánlok, mert amellett hogy öltöztet, eső után valóban szükség lehet rá.

Azért a naptejet se felejtsétek otthon, mert noha nem úgy néz ki, mintha jó idő lenne, nekem már sikerült kicsit leégnem.

Az idő egyébként nagyjából mindig ugyanolyan: reggel 10-12 fok, borult idő. Délelőtt esetleg délután is eső, majd úgy 6 óra felé el kezd kisütni a nap és verőfény van egészen este 10-ig. 25 foknál még soha nem volt melegebb amióta itt vagyok.

Még az időjárásról

Mivel harmadik napja szakad az eső, ideírom az egyik kedvenc Mark Twain (más források szerint csak neki tulajdonított) idézetemet:

A leghidegebb telem, egy nyár volt San Franciscoban.

Na, valahogy így vagyok ezzel én is Brüsszelben...

In Bruges. A valóságban

Ez a bejegyzés csak annak lesz teljesen érthető, akinek sikerüt megnézni az In Bruges című filmet. Akinek még nem, de vágyik egy példányra, az szóljon nekem és majd elrendezem a dolgot.:-) Tegnap végre elmentünk Bruges-be.

Kicsit nehezen indult a dolog, mert délelőtt még elmentünk egy kicsit shoppingolni, de végül is megérte a késedelem, mert vettem 2 klassz nadrágot és mint tudjuk Bruges (a 600 éve ugyanolyan város, a változatlanság szimbóluma, a Purgatórium metaforája) marad, a leárazott nadrágok meg ugye...

Szóval jó későn értünk a városba, már 4 óra is elmúlt. Természetesen a későt csak Belgiumra értem, hiszen mikor is zárnának a turistaatrakciók egy olyan orszában, ahol 23,15-kor megy le a nap, ha nem 16,15-kor? (Ez nem vicc! Itt este 11-kor lazán világos van, és a fő atrakciót jelentő toronyba az utolsó ember 16,15-kor mehet be.)

Úgy gondoltuk, hogy a nézelődést a filmben látott helyszínekre fogjuk kihegyezni, ami végül nem egészen úgy lett.

Megláttuk, hogy a csatornán járó kishajók 5-ig járnak, úgyhogy gyorsan be is ültünk egybe. (A gyorsan belga tempóban értendő, úgyhogy kb. félórát vett igénybe.) Gondoltuk, hogy majd "going around in a boat, looking at stuff" mivel hogy "it's called sight-seeing", de ez nem annyira sikerült, mert elkezdett esni az eső. Pontosabban már odafelé is esett időnként, de reméltük, hogy Bruges-ben majd jó idő lesz. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy óriási nagy ernyők alatt üldögéltünk, de persze azért sikerült megcsodálnunk a "stuff" nagyrészét.

Hajózás ernyők alatt:

Egyébként ezt a kifejezést az író valószínűleg az életből vette, mivel a hajót vezető pacák 3 nyelven elmondta mindig a látnivalókat és kb. az volt az üdvözlő szövege, hogy szerettel köszönt mindenkit és majd röviden elmondja milyen "interesting stuff"-ot láthatunk. Roppant vicces volt. Hajókázni mindenképp érdemes, mert van jónéhány olyan épület, amit csak a víz felöl lehet igazán megnézni, mert nincs előtte utca. Ilyen a híres 1100-ban épült korház is, ami egészen 1976-ig végig korházként üzemelt.

Ahogy a csónakból kiszálltunk, gyakorlatilag azonnal kisütött a nap. Ez egyáltalán nem meglepő Belgiumban. Itt valahogy este 7-kor jön az igazi napsütés. Elindultunk a főtér felé, hogy majd gyorsan megmásszuk a tornyot, de még Belgiumhoz képest is sikerült alulmúlni önmagukat, ugyanis a toronyba 16,15 után nem lehet felmenni, de a WC 6-ig nyitva. Dehát mint tudjuk felesleges is felmenni:

- Coming up?

- What's up there?

- The view.

- The view of what? The view of down here? I can see that down here.

Azt írták, hogy 9-től lesz harangjáték koncert, úgyhogy gondoltuk majd visszajövünk addira és legalább a feléig megnézzük belülről, de végül ez sem sikerült, mert térzenefesztivál volt a városban és elmaradt a harangjátékozás.

Ezután elmentünk a Konigin Astrid Parkba. Ami sokkal kisebb, mint a film alapján tűnt, de amúgy helyes park.

A park és a templom:

A park mellett van egy templom, ahol életem legjobb templomi kiállítás-megnyitós, heppeninges bulijába keveredtünk bele. Egyrészt baromi szimpatikus volt, hogy ilyesmire használják a templomot, másrészt az egész valami hihetetlenül vicces abszurd izévé állt össze. A kiállítás alapvetően fotókból álllt, meg valami installáció szerű valamiből. Mókásnak találtam, hogy semmi leírás nem volt arról, hogy tk. mit látunk, de a sok fénykép közé bekeveredett egy kb. 10x10 cm feldolgozása a Blind Faith nevü a 60-as években nagyon rövid ideig létező együttes, egyetlen stúdió albumának a borítójáról, aminek mindjárt egy 4 oldalas brossúrát szenteltek, hogy ez miért nem pedofil. Valahol beteg világban élünk, hogy ilyenek miatt magyarázkodni kell. Ma már nyilván nem készítenének ilyen képeket kislányokról, de szerintem nem szabad ezt a képet kiragadni a korból, amiben készült. Amúgy ez nem a kedvence Eric Clapton formációm, bár a lemez egész jó, úgyhogy ha valaki meg szeretné hallgatni, szívesen kölcsönadom.

(Itt lehet megnézni a borítót: http://en.wikipedia.org/wiki/Blind_Faith_%28album%29 )

Kaja meg pia is volt a bulihoz, ahol sikerült életem legbizarabb gumicukrát elfogyasztani: a Szűz Mária alakút. Amúgy finom volt.

Ezután úgy gondoltuk, hogy megnézzük a Szent Vér templomot, de sajnos nem sikerült, mert a térzene fesztivál miatt lezárták a belváros egyrészét és a templom a kordonon belül volt. Egyébként kivülről valójában láttuk, csak a többi templomhoz képest, nem olyan feltűnő.

Végül kajáltunk egyet a főtéren, majd 11 körül hazajöttünk.

Összefoglalva: Bruges nem shit-hole és még biztos vissza fogok menni, mert alig sikerült megnézni valamit a korai zárás miatt. Meg remélem, hogy összel valamivel kevesebb turista lesz. Amúgy a város belső magja, hol a mese házikók vannak nagyon kicsi és már 2 óra mászkálás után olyan érzésed van, hogy legalább ötször jártál már minden utcában. Azt meg, hogy Bruges-ben gyakorlatilag 600 éve nem változott semmi, nem tartom kizárólag pozitív dolognak.

És a végére még egy idézet:

"It's like a fairy tale. It was just that initial, dual carriageway thing sort of put him off for a second."

Shop, shop, shop!

Furcsa módon Belgiumban július 1-jén kezdődik a nyári kiárusítási szezon. Én ezt eddig csak Németországban tapasztaltam Sommerschluss-verkauf néven, de ott azóta már nincs is igazi nyári kiárusítás, mert próbáják elhúzni a szezont. Itt viszont gyakorlatilag tényleg mindennek nagyon leengedik az árát.
Az egyetlen, amit láttam és a magyar "leárazásokra" emlékeztett, az a fürdőruhavásár komoly 10%-os engedménnyel. De ezt tényleg kivételes, a cuccok töbsége minimum 30, maximum 70%-kal van leárazva.

Így sem éri meg szerintem cipőt venni, mert 50 eurót egy (leárazott) pár cipőért még mindig soknak tartok, de a ruhák nagyon megérik. El is vertem már jópár eurót, átlagban 15 eurót költve 1-1 darabra. Nem csak a ruhák vannak leárazva, hanem pl. a lakásfelszerelési cuccok is, úgyhogy kicsit a lakást is felurbóztam, mintegy "győzikétlenítve" azt, elrejtve a párducmintás díszpárnákat.

Abban a kérdésben megoszlanak a vélemények, hogy konkrétan hol érdemes vásárolni. Az itteni bevásárlóutca a Rogier nevű metrómegállónál van, de az inkább az alsóbb osztályok bevásárlóhelye és állandóan óriási tömeg van, még akkor is ha nincs leárazás. Tegnap voltam a Woluwe Bevásárlóközpontban, ami szerintem az eddig ismertek közül a legjobb hely, mert gyakorlatilag az összes bolt megvan, ami a Rogier-n, de nincs tömeg és mivel a kicsit drágább boltokban is van fizetőképes kereslet, a választék is nagyobb.

Azt általában el lehet mondani, hogy a legtöbb ember azt mondja, hogy Brüsszel nem a legjobb hely a vásárlásra, csak abban térnek el a vélemények, hogy hol van az igazi bevásárlóparadicsom. A főnököm, akik igazi divatőrült, esküsik, hogy Lille-be kell menni vásárolni. A TGV-vel kb. félóra alatt ott van az ember és 35 EUR a retúrjegy.

A legtöbben Antwerpenbe járnak , de van aki egészen Kölnig képes elmenni vásárolni. A máltaiak pedig általában Londonba járnak, de ezt nem mondanám általánosnak, mert elég drága a vonatjegy, és az árak kb. másfélszeresek, mert ami itt 10 EUR, az Londonban 10 GBP. Szóval inkább csak a karácsonyi leárazási őrüleben éri meg átmenni.

Pestről jőve én teljesen elégedett vagyok a brüsszeli lehetőségekkel, mert itt gyakorlatilag minden van a méretemben. Itt nem divat, hogy pl. a H & M csak bizonyos almárkáit árulja és abból is csak XS van lehetőleg kanárisárgába, mint Pesten. Illetve jelen vannak olyan menő, de nem drága márkák, amit leárazva azért megengedhet magának az ember. Nem azokra a márkákra gondolok, ahol többezer euró egy nadrág, hanem pl. 200 euró teljes áron, de leárazások csak 70 euró, úgyhogy az ember beruház egy-egy tartosabb darabra.

Az egyetlen, amit ugyanúgy nem kapok, ahogy otthon sem, tehát emiatt továbbra is Németországba kell menni, az a melltartó.

Antwerpen

Múlt héten vasárnap Antwerpenben voltunk. Brüsszel után, olyan mintha külföldön lettünk volna. Egyrész az emberek holladul beszélnek az utcán, és az angol illetve a német teljesen jól használható. Másrészt az egész városnak teljesen más hangulata van mint Brüsszelnek. Például vasárnap is kinyitnak a boltok. Komoly tömeg van az utcán, akik szemmel láthatóan jól érzik magukat. És úgy általában is jobb állapotban van a város.

Kultúrából összesen a Rubens házat sikerült megtekinteni, az viszont nagyon jó volt. Itt Rubens eléggé máshogy van jelen, mint K-Európában, kis tulzással azt mondhatnám, hogy minden sarki templomnak van egy Rubens képe. Ezért úgy voltunk, hogy lehetetlen Antwerpent legalább egy, valamilyen Rubenshez kapcsolódó dolog megnézése nélkül megejteni. Végül a házát választottuk, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy meg lehet nézni, hogyan élt Rubens, illetve úgy általában a jómódú emberek az ő korában, meg van néhány képe is kiállítva. Utóbb kiderült, hogy azért van olyan rengetek Rubens kép, hogy jut mindenkinek, mert nem egyedül dolgozott, hanem volt egy képgyára, ahol csapatban gyártották a képeket egy-egy témára specializálódva. Pl. ha valaki szépen tudott állatot festeni, akkor ő ráfestette az állatot, utána meg jött a másik, aki gyülmölcsöt, vagy a hátteret tudta szépen festeni és ő is ráfestette a saját részét. Tehát valójában nagyon kevés olyan kép van, amit Rubens egyedül festett, a legtöbb nála készült képnél inkább minőségellenőrnek mondanám.

A ház illetve a kert is nagyon szép, és csak a végén - mikor már egészen megkedvelted a helyet - árulják el, hogy tulajdonképpen 1943-ban építették (újjá).

Ezenkivül még sikerült megnéznünk a vasútállomás épületét, ami viccesen hangzik, de tényleg érdemes megnézni, mert szép. (Mondjuk mi is WC-t keresve kerültünk oda, de az épületet önmagában is érdemes megnézni.)

Illetve voltunk a gyémánt-negyedben. Ez baromira más, mint ahogy elképzeltem. Az utcákban egymás mellett vannak az ékszerboltok, de ne valami nagyon menő, a felsőtízezernek szóló boltokat képzeljetek el, hanem az alsóbb osztályok gyémántboltjait. Már néhányszáz euróért egész nagy gyémántot illetve gyűrűt lehet kapni, bár biztos, hogy ezek nem a legjobb minőségű kövek. Emellett van egy utca, ami mindkét végén le van zárva óriási rudakkal, sőt az egyik végén még egy rendőség is van, ami tk. a gyémánt ipar főutcája. Itt vasárnap a világon semmi nem volt. Teljes csend. A boltok kirakatában mikroszkópok, mérlegek meg egyéb szerszámok gyémántfeldolgozáshoz. Az utca maga elég lepukkant 70-es években épült irodákkal, egy egy pici zsinagógával, illetve volt benne egy házhely (lásd a képet), ami még Bejrutnak is becsületére vált volna. Szóval összességében nincs ott semmi érdekes, de mivel még nem láttunk ilyet, nem bántam meg, hogy megkerestük.

Az egésznek van egy kis Erzsébetváros hangulata a sok kaftános bácsitól, sőt itt parókás nénit is lehet látni, ami szerintem Pesten nem olyan jellemző.

Antwerpenbe még biztosan vissza fogunk menni többször is, mert 5 óra alatt alig sikerült megnézni valamit.

Athén

A régen várt beszámolóval való késlekedésnek az volt az oka, hogy lerobbantam. Én teljesen úgy készültem, hogy Pesten nyár lesz. Ehhez képest egész héten a tesám kölcsön kardigánjában nyomtam és a Brüsszelbe való visszajöveltelem reggelén (június 14.) 10 fok volt. Szóval szerintem, egyszerűen megfáztam. Továbbra sem sikerült a belga egészségüggyel kapcsolatba kerülnöm, mert itt 2 napig igazolás nélkül itthon lehet maradni, és én így tettem kedden.

Szóval Athén. Utólag nagyon örülök, hogy ez volt az első hivatalos utam (és nem mondjuk a bortányosan szarul sikerült pesti) mert erősen elgondolkoztam volna, hogy van-e ehhez idegrendszerem. Szerda este érkeztünk Athénba, ahol a redőrség tank méretű terepjárójával vártak minket. Az erős kezdést sikerült végig szinten tartani. Gyakorlatilag 2 napon át egyfolytában a kedvünkbe akartak járni. Néha vicces volt, mert hiába magyaráztuk, hogy majd gyalog közeltjük meg a helyszínt (kb. 3 perc a hotelból) ragaszkodtak az autóhoz, amivel 15 perc volt az út. Már első este elmentünk egy kicsit körülnézni (nagyon jó helyen laktunk, szemben a Parlamenttel) es Brüsszelből jőve, ahol már 8-kor fellövik a pizsit, frenetikus élmény volt Athén. Kicsit olyan volt mind Déri Tibor Szerelmében ez első szabad pillanatok:

Ebben a percben - attól a pillanattöredéktõl kezdve, hogy nem köszönt a börtönõrnek, s a villamos elindult -, abban a percben megszólalt körülötte a világ. Olyasféle érzés volt, mint amikor moziban géphiba miatt egy ideje hang nélkül pergett a film, s egyszerre, egy mondat, egy szó közepén visszatér a hang a színészek üresen tátogó szájába, s a süketnéma terem, melyben mintha a közönség is elvesztette volna harmadik kiterjedését, hirtelen milszekundumos indítással a mennyezetig megtelik hangos zenével, énekkel, párbeszédekkel. Körös-körül minden szín robbanni kezdett. A szemben érkezõ villamos olyan sárga volt, mint amilyen sárgát még életében nem látott, s olyan gyorsan zúgott el egy rikító, szürke egyemeletes ház elõtt, hogy B. attól tartott, nem bírják többé megállítani. Az utca túlsó oldalán két pipacspiros ló vágtatott egy üres társzekér elõtt, melynek andalító zörgése megrezegtette az égen úszó tündéri bárányfelhõket. Egy üvegzöld kertecske hullámzott el hátrafelé, két lángoló üveggömbbel s mögöttük egy nyitott konyhaablakkal. A járdákon sok millió ember sétált, mind civilruhában, egyik szebb, mint a másik, s mind különbözött egymástól. Köztük sok volt a meglepõen alacsony termetû, egyik-másik a járókelõknek csak a térdükig ért, sokat karon kellett vinni.

Na jó, azért Brüsszel nem annyira szörnyű, de nagy élmény volt, hogy:

* éjfél után is nyitva vannak a kávézók, kajáldák

* jó az idő

* úgy öltöznek az emberek mint én (nem furcsa, hogy elfátyolozatlanul szállok fel a buszra)

* este 8-kor nem röhögnek ki a kérdésre, hogy hol lehet ilyenkor kontaktlencsét kapni, sőt megmondják, hogy hol és nyitva van a bolt egészen 9-ig.

* a zöldségeknek zöldség íze van és nem műanyag

* reggel kiülős helyen lehet reggelizni, és normális kávét (a melegre való tekintettel jegeset) lehet inni. (Az Everestet feltétlen próbáljátok ki! http://www.everest.com.gr/ )

Valószínűleg azért volt még nagy élmény Athén, mert folyamatosan az járt az eszemben, hogy így is élhetnénk (mármint Pesten) ha normálisan viselkednének az emberek. Az emberek nem bunkók, a város rendezett (vannak koldusok és szemét is, de nem undorító a dolog mint Pesten), a tömegközlekedés olcsó és jól működő (legalábbis a belvárosban). Egy jegy, amivel másfél órát lehet utazni bármivel bármilyen irányba 0,8 EUR, azaz még 250 Ft/EUR árfolyammal számolva is csak 200 Ft, vagyis Pesten 30%-kal drágább. A metró csodás, légkondicionált, olyan tiszta, hogy a padlóról lehet enni. Aki nem való oda (pl. árusok, hajléktalanok) azt egyszerűen kiteszik.

Érzésem szerint (bár lehet, hogy ez csak Brüsszelhez képest igaz), minden olcsóbb. Pl. egyik este egy igazi turista-csapdában sikerült kajálni, és egy üdítő+saláta+főétel 15 EUR volt.

Második nap este felmentünk az Akropoliszhoz. Sajnos bemenni nem lehetett, mert már bezárt. Az egyetlen probléma, hogy meglepően sok a kóbor kutya. Nekem ugyan semmi bajom nem volt velük (kb. min Assisi Szent Ferenc, meg a madarak, bár azért nem ültek kóbor kutyák a vállamon) viszont a kollégámat szó szerint seggbe harapta az egyik. Erre sikerült jól beparáztatnom, hogy veszettséget fog kapni, úgyhogy szereznünk kellett neki egy tetanuszt. Szerencsére ciprusi a srác, úgyhogy viszonylag egyszerűen rendeződött a dolog.

A görögök meglepően emlékeztettek a magyarokra mentalitásban, illetve a reakcióikban. A rendőrség is vicces volt. Összességében elmondható, hogy minél több valakin a csillag, annál kevésbé tud angolul.

Összefoglalva: Athén nagyon jó hely. Menjetek, nézzétek meg! Viszont ne nyáron, mert olyankor nagyon meleg van és a várost körülvevő hegyek miatt beszorul a koszos levegő, ami nem túl kellemes.

Bruges

Ez a bejegyzés nem arról szól, hogy lettem volna Bruges-ben, ugyanis még nem voltam, viszont megnéztem az IN BRUGES (http://en.wikipedia.org/wiki/In_Bruges ) című filmet. Magyarországon Erőszakik címmel játszák. A fordító egy idióta és ezzel a címmel valószínűleg a potenciális nézők felét elriasztotta, úgyhogy szerintem a forgalmazó simán kérhet tőle kártérítést.

A film - bár sokat lehet rajta nevetni - nem vígjáték. Viszont nagyon jó. Mindhárom főszereplő zseniális, és bár nem vagyok Colin Farrell rajongó, ebben még ő is szuper volt. Ralph Fiennes is nagyon jó volt, de szerencsétlen nagyon csúnyán öregszik. Ha tehetitek, nézzétek meg! Én hamarosan Bruges-t is meg fogom, valószínűleg június 27-én.

Hej halászok, halászok...

Most valószínűleg szünet következik, mert június 15-én leszek legközelebb Brüsszelben. Majd várható egy hosszabb szösszenet Athénról.Úgy tűnik, hiába költöztem el Pestről, a zavargások elől nem lehet elköltözni.
Szerdán reggel majdnem sikerült beállítani a magyar rekordomat (két és fél óra), mert közel 2 óra alatt tettem meg az egyébként kb. 30 perces utat a munkahelyemre. Bár az én franciatudásommal azért nem volt annyira egyszerű kideríteni, hogy mi van, de azért sejtettem, hogy tüntetés, mert mindenki azt hajtogatta, hogy "manifesztászión".
Mondjuk Pesten szocializálódva kicsit korainak tartottam a reggel fél 8-as kezdést, pláne hogy az átlag brüsszel ekkor fordul a másik oldalára, dehát mint tudjuk, ha forradalom van, akkor forradalom van. Végül kiderült, hogy még nincs "manifesztászión", mert csak 10-től gyülekeznek a halászok, de azért a biztonság kedvéért a fél város lezárták már reggel. Felmerül a kérdés, hogy miért nem mentem gyalog. Egyrészt nem ismerem még elég jól a várost és pont akkor ragadtunk be a dugóba, amikor legtávolabb voltunk a metrótól. Másrészt volt nálam egy csokival és játékokkal teli bőrőnd, mert délután indultunk Athénba.

Az eset tanulsága egyébként az, hogy olvasni kell az intranetet, mert van egy része, ahol mint az időjárásjelentést megírják, hogy pl. tibetiek és a Nemzeközi Vadászgörény-védők Szövetsége tüntet X épületnél. Mivel a Vadászgörényvédők részéről atrocitások várhatók ezért az utcát lezárják.

Utcai harcokban járatlan kollégám már a NATO drótok láttán izgalomba jött és a reptéri buszra várva - amelyik normál esetben bemegy a Schumanra - közölte, hogy reméli látni fogjuk a tüntetést. Mondtam neki, hogy én meg remélem, hogy nem, mert ha igeb, akkor lekéssük a repülőt. Szerencsére a busz került egy nagyot és kihagyta a Schumant, úgyhogy csak egy kis rakétázást láttunk, meg rengetek halászt, aki épp a tüntetésre tartott. (A kép valóban ezt a tüntetést ábrázolja. Lehet, hogy lesznek még képek, mert az egyik barátnőm pont abban az épületben dolgozik, amit a legjobban támadtak és azt mondta vannak jó képei.)

Mechelen

Tegnap, némi tanakodás után - egész délelőtt úgy nézett ki, hogy esni fog - végül elmentünk Mechelenbe kirándulni. Szerencsére nagyon szép idő volt. Mondjuk nem volt olyan nagy kirándulás, mivel kb. 30 percre van Brüsszeltől. Igazából semmi nagyon különleges nincs Mechelenben (ha valaki hallott már a városról, az általában a foci miatt van) nekem mégis nagyon tetszett. Pár hete Leuvenben voltunk, ami nekem nagy csalódás volt, ezért nyilván kisebbek voltak az elvárásaim.Ha valaki eljön meglátogatni és ki akar mozdulni kicsit Brüsszelből, akkor feltétlen ajánlom Mechelent. Természetesen itt is van főtér, meg templomok, sőt még egy kis folyó is. Az egyik templomban, amiről a Lonely Planet tévesen azt írja, hogy nem lehet megnézni, még egy eredeti Rubens is van.

Íme a főtér:

Ez egy templom a főtéren, de nem ebben van a Rubens:

Ez pedig egy Aranyhal nevű vendéglátóipari egység, ahol ittunk egyet. A muskátli mögötti részt kell nézni!

Ma meg tollasozni akartunk menni, de úgy tűnik az égiek nem akarják, hogy sportos életet éljünk, mert a reggeli verőfény után, pont a munkaidő végén iszonyat szutyok idő lett. Sajnos, ez egy olyan város, ahol reggel nem érdemes tartalék-cipő nélkül elindulni, mert estére egy teljesen más évszak is lehet.

Miért pont kedd?

Többen kérdezték, hogy miért az a blog címe, ami. A cím egy 60-as évekbeli vígjátékra utal, aminek az eredeti címe If It's Tuesday, This Must Be Belgium. Egy hét alatt teljes európai túrát lebonyolító turistákról szól. Bevallom a filmet nem láttam (vagy ha mégis, nem emlékszemra) de ezek után fontolgatom, hogy megnézem.

Itt vannak bővebb infók:

http://www.imdb.com/title/tt0064471/maindetails

Ez meg egy olyan videó, amiben a film összes poénját lelövik, tehát csak az nézze meg, aki tuti nem akarja megnézni a teljes filmet:

http://www.youtube.com/watch?v=Tsx__rv04yI

A felbecsülhetetlen élettapaszalatok szintén egy filmre utalnak. A New York Stories Woody Allen által rendezett részében volt egy festő, aki azzal a szöveggel keresett új múzsát magának, hogy kosztot, kvártélyt és felbecsülhetetlen élettapasztalatokat kínál. Persze már elég rég láttam ezt a filmet, úgyhogy nem biztos, hogy pontosan így hangzott...

Erről a filmről meg itt lehet infót találni:

http://www.imdb.com/title/tt0097965/

Star Wars és Victor Horta

Múlt vasárnapot a kultúra jegyében töltöttük. Egyrészt meglátogattuk a Star Wars kiállítást (http://www.starwars-theexhibition.com/exhibition.html), másrészt elmentük egy városnézésre.

A Csillagok Háborúja jó volt, bár még jobb lett volna, ha nem lett volna ott többszáz 5 évesnél fiatalabb kisfiú (általában hasonlóan lelkes tekintetű apukával).

Láttuk Yodát eredetiben:

Hogy milyen lett volna Yoda:

Találkoztunk Vader Nagyúrral:

És megtudtuk, hogy valószínűleg a SW is része a Világméretű Összeesküvésnek, mert Han Solo még mindig be van fagyasztva! Saját szememmel láttam!

Ezek után elmentünk a városnéző-túrára. Már az elején gyanakodni kellett volna, mert mi háromnegyed órával a hivatalos kezdés után érkeztünk és azt hittük, hogy lekéstük a dolgot. Ehhez képest 45 perc elteltével még mindig ott tartottak, hogy akkor ki és merre is megy. Kb. másfél órát bírtuk a kultúrprogramot és az 5. Victor Horta szecessziós épület megtekintése után a képregény múzeumban megszöktünk. Victor Horta (http://en.wikipedia.org/wiki/Victor_Horta ) egyébként az egyik leghíresebb belga építész és mellesleg portugál volt.:-)

Búcsúzóul egy kép a múzeumból. Én és a világ legnagyobb törpéje:

Még mindig a lakás

Mivel ez az egyik legtöbbet kérdezett dolog, ezért felteszek még néhány képet.

A belső képek a laptopos kivételével beköltözéskor készültek, azóta már nem ennyire kopár a lakás. Az utcai képeket ma reggel csináltam. Az idő annyira szar, amennyire a képeken látszik.

Nappali, Győzike mintás párnákkal:

A nappali másik része, háttérben a hálóval és a fürdőszobával:

És még mindig a nappali, ezúttal a bejárat felöli rész.

És végül 2 kép az utcánkról, amiket az erkélyen állva csináltam. Jobbra nézve tipikus belga házak, háttérben egy iskola. Mögötte a fák pedig már egy nagy és nagyon szép parkhoz tartoznak.

Balra pedig a már említett irodaház, ami szerencsére nem túl magas, illetve egy forgalmas út, ahol most épp vidámpark van.

Lakás

Így utólag, velem egyszerre érkezők szenvedéseit látva, azt kell hogy mondja, nagy szerencsém volt a lakással. A brüsszeli lakásokkal kapcsolatos jótanácsaimat következőképp foglalnám össze:

• Ne költözz földszintre! (vizes)
• Ne költözz legfelső emeletre! (Ócskák a tetők, ezért ázik a lakás és penészes.)
• Ne költözz arra az emeletre, ahol két nem egyforma magas ház érintkezik! (A szigetelés nem az itteniek erőssége.)
• Ne költözz teljesen új lakásba! (Általában nincsenek rendesen megcsinálva és már most látszik a salétrom a falakon.)
• A lakás bérletidíja nem feltétlenül utal a minőségére. (Lehet, hogy 1000 euróért csak egy lyukat kínálnak, 700-ért viszont egy kellemeset. Nekem gy tűnt, hogy vannak olyan bérbeadók, akik nem igazán tájékozottak a piacon, illetve az itteni szabályozás miatt nem lehet a béreket az égig emelni, tehát csak annyit tehet rá az előző lakóhoz képest, amennyit a törvényben meghatározott indexálás enged. Illetve sok európai nagyvárossal szemben itt nincs lakáshiány, tehát ha van időd, nézz meg sokat!)
• Csak olyan helyre költözz, ahol az emberek kb. úgy néznek ki, mint te! (Itt a különböző színű / vallású emberek gyakorlatilag teljesen elkülönülten éltnek. Noha nem vesélyes beköltözn pl. a marokkói negyedbe, az ember egy időután kellemetlenül érzi magát. Egy ismerősöm most költözött ki a fekete negyedből, mert bár nagyon kényelmes volt, hogy közel van a munkahelyhez, nem szeretett arra hazamenni, hogy tömegek állják körül a jobb oldali kormányos autjóját.)

Ezek után, milyen is a lakás, amiben én lakom. Nem teljesen új, de nem is régi. A ház olyan, ami egyáltalán nem jellemző Brüsszelre, a világ bármelyik pontján állhatna. Viszont száraz, napos, és mivel egy iroda van velem szemben, noha nagyon szűk az utca, mégsem bámulnak a képembe.

Már tartalék ágyam (igazából csak egy felfújható matrac) is van, szeretettel várom a látogatókat.

6 hét után

Ez az első bejegyzésem a valószínűleg nem túl sok közül, mivel az idő múlásával feltehetőleg csökkenni fog az érdeklődés a kalandjaim iránt.