Pozsony. Sort of Homecoming

Bár a cím arra utal, szó nem lesz a U2-ról.

A január utolsó hetét Szlovákiában töltöttem, egészen pontosan Pozsonyban, Vágbesztercén (Považská Bystrica) és Zsolnán (Žilina ). Bár kb. 15 évvel ezelőtt voltam már Szlovákiában, az Losonc környékén volt, úgyhogy szinte észre sem lehetett venni, hogy átléptük a határt.

Ezúttal Szlovákiának azon a részén voltam, ahol alig vagy egyáltalán nem élnek magyarok. Korábban már volt róla szó, még az előző helyemen, hogy menjek Szlovákiába dolgozni, de aztán a főnököm ismerve a 2 ország gubancos viszonyát, inkább úgy döntött, hogy menjen valaki más. Így utólag teljesen alaptalanok voltak a félelmek. Például Zsolnának hirhedten magyarevő híre van, mégis nyugodtan telefonálhattam hangosan magyarul a főtéren, senkit nem zavart. Sőt a pozsonyi éttermek kb. felében volt magyar étlap, de még a vágbesztercei panziós is tudott nekem olyan kis kártyát adni, amin magyarul szerepelt, hogy "reggeli".

Igazából az a legnagyobb élmény Szlovákiában, hogy teljesen olyan érzése van az embernek, mintha otthon lenne, viszont mégis minden kicsit más. Valószínűleg igaza van Czeizel Endrének és tényleg teljesen össze vagyunk keveredve a szlovákokkal, mert még az emberek arca is ismerős. A nevek között legalább annyira gyakori a magyar mint nálunk a szlovák. És a szokások, meg a reakciók is szinte teljesen azonosak. Bár a lengyel sokat segített az eligazodásban, rengeteg közös szavunk van. A közismert kabát, meg poháron kívül, aminek még az írása is azonos, nagy meglepetésemre olyan szavak is hasonlítnak, mint a ceruza, a pecsét vagy a hiba. Amit azért, hogy nehezebb legyen megérteni, "chyba"-nak írnak.

Az egyetlen, ami radikálisan más nyelvileg, hogy még a kb. azonos korú nők sem kezdenek tegeződni, vagy keresztnéven szólítani egymást, hanem pani X a helyes megszólítás. És az is érdekes, hogy az emberek használják az olyan titulusokat, hogy pl. mérnök, sőt szerepel az irataikban.

Az ételek is nagyon ismerősek voltak. Szerintem, kb. 75%-ban ugyanazokat a kajákat esszük a grízestészától a lángosig. Ugyanakkor összességében minden étel és alapanyag jobb minőségű mint Magyarországon. Nem is értem, hogy Magyarországon hogy züllött le ennyire az élelmiszer kereskedelem. Kicsit olyan volt, mintha gyerekkori időutazáson lettem volna, mert az igazi túró, meg az igazi tejföl régi emlékeket idéztek fel. Furcsa módon a legemlékezetesebb ételt egy cseh étteremben ettem. Citromos nyúl volt knédlivel. Életem legjobb nyula volt, pedig csak egy volt a napi menűből.

Néha furcsa ételek is szerepeltek az étlapon pl. a rántott hermelin. Elképezeltem szegény kis állatot panírozva majd kisütve. Ám kiderült, hogy egy camembertszerű cseh sajtról van szó, amit valószínűleg a fehér héja miatt hívnak hermelinnek és valójában Hermelín a pontos írása.

Az árak kb. magyarországiak, ami Brüsszelből jőve barátságos. Egyedül az üdítő volt meglepően drága: 1,5 vagy 2 euró.

A gyanúba keveredett állat

Pozsony egészen elképesztő város. A belvárosa kicsi, de nagyon szépen karban van tartva. Baromi hideg volt még mikor ott voltunk, rendszeresen havazott. A Slovakia on Ice jégpályája miatt úgy nézett ki a város, mintha még januárban is a karácsonyra készülnének. Viszont nagyon hangulatos volt.

A folyó másik oldalán egy hihetetlenül nagy lakótelep van, elképzelhetetlen árakkal. Pl. egy 72 m2-es felújítandó 12 emeletes panelház tetején lévő lakás 100 ezer euró, azaz kb. 27 millió Ft. Összességében a panelházak sokkal jobb állapotban vannak mint Pesten, de általában nincsenek szigetelve csak lefestve.

Valószínűleg nagyon kevés magyar lakhat Pozsonyban, mert nem hallottam, hogy bárki is magyarul beszélt volna körülöttem, illetve próbáltam venni Új Szót, de nem lehetett kapni. Cigányok se nagyon vannak a városban, de állítólag az egész környéken se. Részben a magas ingatlan árak miatt, részben meg mert egyszerűen nem engedik őket beköltözni. A kolléganőm szerint az ország keleti részén kb. ugyanaz a helyzet, mint Magyarországon.

Az autópályák is egész jók, és az is jó, hogy még kisebb városok körül is van körgyűrű, úgyhogy nem hömpölyög a forgalom a belvárosban. Sajnos még nincs teljesen kész az autópályarendszer, így azért alapvetően örültem, hogy nem kellett elautóznunk Eperjesre.

Ajándékba mindenféle csokit hoztam, pl. gyermekkorunk nagy kedvencét a Deli csokit. De volt helyi túró rudi is Dots néven. Nem volt igazán jó, mert nagyon édes és tejcsokis a borítása. Vettem még brindzát, parenyicát és egyéb sajtokat is.

Az ajádékok. Borókabogyó, Dots és Deli

A hazaút kicsit sietősre sikeredett, mert nem vettük figyelembe, hogy milyen nagy a bécsi reptér. Szóval, aki onnan repül valahová, menjen ki időben.

Amúgy meg menjetek Szlovákiába, akár vásárolni, akár nézelődni, szerintem nagy élmény.

Helsinki. A nők steril városa

Általában úgy szoktak végződni a bejegyzéseim, hogy "menjetek ide vagy oda". Na, most előre elárulom, hogy ez nem ilyen írás lesz. A legjobb tanácsom az, hogy csak az menjen Helsinkibe, akinek dolga van ott.

Helsinkiben dolgozni voltam. A létező legrosszabb időpontban voltunk, mert nem számoltunk azzal, hogy a nyári napforduló idején az egész ország útra kel. Két éjszakát a reptéren laktunk, majd egy csili-vili dizájn hotelbe tettük át a székhelyünket, ahová protekcióval kerültünk. Sajnos nem lehetett kikapcsolni a légkondit és minden éjjel diszkó volt. Szinte semmit nem aludtunk egész héten, mert még éjfélkor is szinte teljesen világos volt, majd hajnali 3-tól újra. Hiába húztuk be a függönyöket, a bioritmusunk teljesen összezavarodott.

Ami jó volt, hogy a társadalomban van valami nagyon erős bizalom egymás iránt, amitől minden működik és jó a hangulat.

Ami nem volt annyira jó, hogy minden iszonyat drága. Pl. a cseresznyét literre mérték. Egy ebéd az üzemi kajáldában 10 EUR volt. Ugyanaz Brüsszelben, kb. 5, Németországban meg csak 3 EUR.

Olyan sok időnk nem volt nézelődni, de azért a belváros megnéztük, illetve voltunk egy hajókiránduláson.

Helsinkiben az a legfurcsább, hogy szemmel láthatóan több a nő, mint a férfi. Azt mondták, hogy ez azért van, mert a nők jobban képzettek, mint a férfiak és délre vándorolnak a nagyobb városokba. Azt gondolják, hogy náluk ez az egyik oka annak, hogy nem születik elég gyerek, egyszerűen nem egy helyen élnek a facér nők és a facér férfiak.

Nem hiszem, hogy a közel jövőben visszamegyek Finnországba, bár aztán ki tudja...