Szóban bárkinek szívesen mesélek, de most csak néhány szóval és képpel szeretném megörökíteni, hogy milyen volt.
Talán ez a kép az egész utazás legjellemzőbbike. Mindenhol csodás narancs- és mandarinfák voltak tele érett gyümölccsel. A fáról nem volt szabad leszedni a gyümölcsöt, de ami leesett, az mindenkié volt. Mi is ettünk így narancsot és mandarint is.
Lent, a tengerparton már hétágra sütött a nap, ami életmentő volt a hideg télből érkezve. Nekünk kardigános, a spanyol hölgyeknek nercbundás idő volt. Ha árnyékban ült az ember, még kicsit hűvös volt a teraszon elfogyasztani a tejeskávét és a churrost.
A macskák nagyok és kövérek. És már mind szerelemes, aminek következményeképp gyerekhangon sírnak és a földhöz dörgölt fenékkel közlekednek.
Kicsit olyan mint Kalifornia, de üdítő látvány volt az ezredik szökőkút és márvánnyal faragott belső udvar után.
Nem akartam tipikus Alhambra képet feltenni, mert minden bizonnyal sokkal jobbakat is találni az interneten, mint a mieink. Nekem valahogy az ilyen finom részleteket ábrázoló képben van benne az Alhambra lényege.
A tengertől távolodva a napsütés maradt, de a hőmérséklet sokat esett.
Szóval sok szép helyen jártunk, sok érdekes dolgot láttunk és sok minden történt velünk, néha már-már meseszerű volt. És bár csak egy hirtelen ötlet volt, hogy pont Málagába menjünk, nagy kár lett volna kihagyni.