A mostani angliai látogatásomat direkt úgy terveztük, hogy ne legyünk túl sokat Londonban. Olyan helyet kerestünk, ami nincs túl messze és rosszidő esetén is van mit csinálni, így esett a választásunk Shakespeare szülővárosára, Stratford-upon-Avonra.
Annyira sajnos nincs közel Londonhoz, ráadásul este még a Royal Shakespeare Company egy előadását is megnéztük, így kénytelenek voltunk kocsit bérelni. Ez viszonylag hosszúra és drágára sikerült. Ráadásul a Hertz egy olyan autót adott, ami ahhoz képest, hogy 2010-es volt a forgalomba helyezés éve, ronggyá volt karmolva. Kénytelenek voltunk ezért szuper kiegészítő biztosítást kötni, nehogy később megpróbálják ránk verni az 1000 karmolás valamelyikét.
Ugyan ott helyben nagyon bénán intézték az ügyeket és vasárnap a visszavitelnél már kb. 1 órát vártak az emberek. Bár itt még az anyázás is vicces volt. Mikor az egyik ügyfél pattogott egy kicsit (teljesen jogosan), akkor az ügyintéző közölte, hogy: "Sorry, this is the best we can do." Erre a pasi: "Well, that's the problem."
Viszont útitársam írt egy dörgedelmes levelet a Hertznek, hogy szégyeljék magukat. Erre ők bocsánatot kértek és visszaadták a biztosítási díjat. Mondjuk már a helyszínen is ingyen biztosítást akartunk, de akkor lepattintottak azzal, hogy nincs joguk ilyet adni, de adtak 1 óra pluszt ingyen. Tiszta Nyugat-Európa!
Shakespeare szülőházaStratfors-upon-Avon egy régi kirándulás emlékét idézte fel. Néhány éve sikerült ellátogatnunk a méltán ismeretlen luxembourgi Patton tábornok Múzeumba. http://www.luxembourg.co.uk/NMMH/patton.html
A múzeumban gyakorlatilag semmi nincs, viszont a bejárat előtt áll egy hatalmas 1960-as években készült olasz ágyú. Amivel Patton tábornok is lőhetett volna, ha meg nem hal jó 20 évvel korábban...
Na, valami ilyesmi van Stratfordban is. Shakespeare-ről az egyetlen, amit biztosan tudunk, hogy alig tudunk róla valamit. Mivel gyakorlatilag semmi tárgy nem maradt szerencsétlen után, ezért pl. Shakespeare szülőházban valamiféle filmvetítéses kiállítást lehet megnézni. De az oda szóló nem túl olcsó belépő egy másik házba is jó, ami Shakespeare valami távoli rokonáé volt. Ott olyan nevezetes tárgyak vannak kiállítva, mint egy festmény kb. 100 évvel Shakespeare koránál későbbről. Ami azért "érdekes", mert a rajta szereplő személy rokona egy Shakespeare unokájának a férjének egy barátjának (aki híres orvos volt) egy könyvében megemlített személynek.
Szóval a stratfordiak igazi ravasz népek, akik tökéletesen tudják, hogy lehet a semmivel pénzt keresni. :-)
Az Avon folyóMaga a kisváros nagyon hangulatos. Jókat lehet sétálni benne. a színház is jó volt, bár kb. 50%-át értettem csak annak, amit beszéltek. De talán Julius cézárnál ez nem is akkora nagy baj, hiszen sejti az ember, hogy mi lesz a történet vége.
Végül a híres angol nemzeti eledelt, a Fish & Chips-et is sikerült megkóstolni. Nagy meglepetésemre teljesen más volt mint Hamburgban. Nekem eddig a hamburgi volt az etalon, amit papír tölcsérben adnak, alul van a sült krumpli, a tetején meg 4-5 db bundás hal és lehet hozzá Remoulade szószt kérni. Itt azonban csak 1 nagyobb darab hal van és a krumpli is teljesen más.
Végül a híres angol nemzeti eledelt, a Fish & Chips-et is sikerült megkóstolni. Nagy meglepetésemre teljesen más volt mint Hamburgban. Nekem eddig a hamburgi volt az etalon, amit papír tölcsérben adnak, alul van a sült krumpli, a tetején meg 4-5 db bundás hal és lehet hozzá Remoulade szószt kérni. Itt azonban csak 1 nagyobb darab hal van és a krumpli is teljesen más.Ja! És láttunk egy égő autót az éjszaka közepén. Azt nem tudom, hogy miért gyulladt ki, de egészen döbbenetes látvány volt.
Másnap a London Eye-t néztük meg. Érdemes előre jegyet venni az interneten, mert úgy sokkal olcsóbb. Elvileg a jegyek időpontra szólnak, de gyakorlatilag baromi sokan vannak és nem igazán lehet kiszámítani, hogy mikor kerül sorra az ember. Mi kb. 20 percet álltunk sorba és kb. 20 perc egy kör. Nekem tetszett és a tiszta idő miatt egész messzire el lehetett látni.
Az egyetlen kritikai észrevételem - ami Eszter szerint gyerekellenes :-))) - hogy sürgősen be kellene vezetni valamilyen korhatárt. Sajnos, nem minden ember képes arra, hogy magától rájöjjön, hogy egy 10 hónapos gyereknek semmi keresnivalója a világ legnagyobb óráskerekén. Mi konkrétan egy olyan gyerekkel voltunk, aki teli torokból végigüvöltötte a 20 percet és hát bizony innen nem lehet kiszállni. Biztos vagyok benne, hogy még egy szentnek is átvillanna az agyán, 20 perc szenvedés után egy üvegkalitkába zárva 15 másik emberrel, amelyikből az egyik baromira nem akar ott lenni és ezt annyira hangosan hozza a világ tudtára, hogy majd' elrepednek az üvegfalak, hogy be kéne hajítani a szüleivel együtt a Temzébe.
A Parlament az üvegkalitkábólHazafelé a vonattal nekem szerencsém volt, pontosan indult. Az eggyel korábbi vonat utasai nem voltak ennyire szerencsések, mert az övék bő 1 órát késett. Mikor beléptem a váróterembe kicsit megrémültem, mert úgy nézett ki mint egy menekült tábor. Közben kiderült, hogy semmi különös nincs, csak a váróterem kapacitása annyira kicsi, hogy ha egyetlen vonat utasai ottragadnak, akkor csurig telik a hely.
Legközelebb egy másik vidéki város meglátogatása következik.
