Én már mindkét városban voltam és korábban mindkét helyre kocsival mentünk. Eddig még csak egyszer utaztam Belgiumban vonaton (mikor Hágába mentem és az nem volt az igazi) így voltak kétségeim, hogy végül tetszeni fog-e a vonatozás.
Bruges-i utazáshoz egy szép napos délutánt sikerült kiválasztanunk, úgyhogy bíztatóan indult a dolog. A belga vasútnak vannak un. hétvégi jegyei, ami azt jelenti, hogy pénteken este 7-től vasárnap estig 50% kedvezménnyel lehet utazni. Ez konkrétan Bruges esetén 13,80 EUR-t jelent fejenként egy retúrjegyért. Mi is ilyen jegyet vettünk. Lehetett volna interneten is jegyet venni, de így első alkalommal inkább a vasútállomáson tettük. A Midi olyan volt, mint a világ bármelyik nagy vasútállomása: rengeteg ember, rossz arcok és némi szemét. A vonat pontos volt és ellentétben a hágaival nagyon jó állapotú is. A gyorsasága is meglepő: 57 perc alatt Bruges-be ér, pedig 125 km-es az út. És nagyon gyakran jár, óránként legalább 2 vonat van.
A vasútállomás kb. 15 percre van gyalog a városközponttól, és nem nagyon lehet eltéveszteni az utat, menni kell arrafelé, amerre a többiek. Ahogy elkezdtünk befelé sétálni, azonnal szembesültünk is egy problémával: kimerült az elem a fényképezőgépben. Az első kb. 20 perc elem kereséssel telt, amit végül egy kedves boltos segítségével meg is oldottunk. A hasonló helyzetbe kerülők kedvéért ideírom a megoldást: elemet vasárnap a lemezboltban lehet kapni.
Utána még kóvályogtunk egy kicsit, mert valahogy nem sikerült megtalálnom a vizet, ami azért elég nagy művészet Bruges-ben. Ezúttal nyitva volt a Szent Vér Bazilika, ezért ott indítottuk a kultúrprogramot. Annak ellenére, hogy bazilika a templom, egészen kicsit és nagyon régi. Bent sajnos nem lehet fényképezni. Nekünk van azért egy képünk, amit útitársam az élete kockáztatásával készített, de a körülmények miatt nem lett igazán jó.Bent egy magaslaton áll egy pap egy kapszulával.
Íme egy netről szerzett kép a kapszuláról:
Bevallom nekem elsőre nem esett le, hogy akkor most mit is kéne csinálni, ezért leültünk és figyeltük a többieket. Jött egy orosz kirándulócsoport, úgyhogy azonnal kiderült mi is az „attrakció”. Fel lehet menni az emelvényre és meg lehet érinteni a kapszulát, amiben a szent vér van. Természetesen lehet kívánni is, ami természetesen majd valóra fog válni. Persze mi is sorba álltunk és kívántunk. Aki dob be adományt a perselybe, az kap egy kis füzetecskét is a paptól. Ez is neten talált kép az emelvényről: 
Én alapvetően elégedett voltam, mert a füzetecske 8 nyelvű és a magyar köztük van. Az egész egyszerre magasztos, még akkor is, ha nem hiszi el az ember, hogy Jézus vére van az üvegben, mert valami nagyon régi és szép dologról van szó, meg vicces is, mert a higiénia miatt a pap minden egyes ember után letörli fertőtlenítővel az üvegcsét.Ezután megejtettük Bruges másik kötelező turista tevékenységét: hajóztunk a csatornákon. Most sokkal jobb volt mint tavaly, mert szép volt az idő. És az elkészült képek is nagyon jók lettek.
A harmadik Bruges-i kötelező programot (felmászás a toronyba) kihagytuk, mert nem tériszonyosaknak való.
Ez pedig egy igazi bruges-i kép, csatornával:
Visszafelé a vonatút nem volt annyira sima mint odafelé. Igaznak bizonyult, amit az itteni ismerőseim mondtak, azaz hogy vasárnap szinte mindenki egyszerre indul hazafelé – főleg a tengerpartról – ezért őrült tömeg van. Mi sem fértünk fel az első vonatra. Fizikailag még lehet, hogy fel tudtunk volna nyomakodni, de nem volt kedvünk egy órát állni. A következő vonaton, ami emeletes volt, már messze nem volt akkora tömeg és legalább az emeleti utazást is ki tudtuk próbálni.
Összességében jó volt a kirándulás bruges-be, ezúttal nem volt benne semmi csavar, nem követtük az In Bruges filmet és nem csináltunk semmi különöset, csak sétáltunk és jól éreztük magunkat. A vonatközlekedés megbízható és hétvégén nem is túl drága, úgyhogy a gyalogos látogatóknak is ajánlom, hogy iktassanak be egy bruges-i kirándulást, ha Brüsszelbe jönnek.
-------------------------------------------------------------------------------------------------
Az antwerpeni kirándulás messze nem sikerült ilyen jól. Igazából nehéz megmagyarázni, hogy miért. Talán a rossz idő volt, ami leginkább elrontotta a kedvünket: bár nem esett az eső ahhoz képes, hogy hivatalosan már nyár volt, majd szétfagytunk.
Odafelé a vonatjegyvásárlás ugyanúgy zajlott mint Bruges-be, csak ide csak 7 EUR volt a jegy. A vonatút kb. ugyanaddig tartott pedig rövidebb a távolság, csak sokszor megállt a vonat. A vonaton volt egy nagyon furcsa élményünk is: jöttek a rendőrök és mindenkit szisztematikusan igazoltattak. Nekünk ugyan nem tették fel a kérdést, amit mindenki másnak „What is the purpos of your stay in Belgium?” , de ez valószínűleg az én igazolványom miatt volt, ami itt Belgiumban hivatalos eljárásokban kb. olyan mit gyerekkorunk autóskártyájában a Lola T: mindent visz. De valahogy mégis furcsa volt, mert soha nem történt még velem ilyen és mivel Antwerpen is tele volt rendőrökkel, arra jutottunk, hogy lehet hogy az Európai Parlamenti választások miatt voltak felizgulva.
Mire Antwerpenbe értünk (fél 4) minden zárva volt, így kihagytuk a kultúrát, ami Rubens lett volna és csak sétáltunk egy nagyot, meg ettünk sültkrumplit.
Tavaly nagyon kellemes élményem maradt Antwerpen, de ezúttal valahogy csalódás volt. Rengeteg volt a lengyel és a sakálrészeg holland (abból gondolom, hogy hollandok voltak és nem flamandok, hogy narancssárga ruhában voltak). Az egyik különösen gusztustalan volt: nagyon részeg, nagyon kövér, nagyon izzadt és a vasútállomáson még izgulhattunk is érte, hogy nehogy beessen a vonat alá.
A gyémánt-negyednek csak egy részét láttuk, de pont a vasútállomáshoz legközelebbi leglepukkantabbat. Ezúttal kaftános bácsik és parókás nénik sem voltak a szombati ünnep miatt, összesen egy láthatóan zsidó családot láttunk, ahol is apuka sétáltatta a gyerekeket.
Az egyetlen, ami igazán tetszett, az egy utcai előadóművész volt, aki baromi vicces volt és ügyesen csinálta az artista kunsztokat is. Ő volt az!
A honlapról nem sok minden derül ki Jack Jaxxről, de majd ha egyszer gazdag leszek és menő partikat fogok adni, akkor meghívom őt is mint fő attrakciót. Vagy ha vállalatom lesz, akkor vállalati bulira.
Itt éppen almával és karddal zsonglőrködik:
Szóval a délelőtti takarítás, majd piacozás, majd antwerpeni séta után jól elfáradtunk. Ráadásul pont egy olyan vonat jött, ami minden fánál megáll, úgyhogy közel másfél órát vonatoztunk visszafelé, így volt egy kis alvás is.
Zárásul egy szomorkás hangulatú kép a városházáról:
Összességében Antwerpent azoknak ajánlom, akik vásárolni szeretnének és mellesleg szívesen megnéznék a Rubens Házat meg a gyémánt-negyedet. Ha szerencséjük van, akkor jó időt fognak ki és Antwerpen a szebbik arcát fogja mutatni, ha nem akkor valahogy nyomasztó nagyváros hangulat lesz.
