Helsinki. A nők steril városa

Általában úgy szoktak végződni a bejegyzéseim, hogy "menjetek ide vagy oda". Na, most előre elárulom, hogy ez nem ilyen írás lesz. A legjobb tanácsom az, hogy csak az menjen Helsinkibe, akinek dolga van ott.

Helsinkiben dolgozni voltam. A létező legrosszabb időpontban voltunk, mert nem számoltunk azzal, hogy a nyári napforduló idején az egész ország útra kel. Két éjszakát a reptéren laktunk, majd egy csili-vili dizájn hotelbe tettük át a székhelyünket, ahová protekcióval kerültünk. Sajnos nem lehetett kikapcsolni a légkondit és minden éjjel diszkó volt. Szinte semmit nem aludtunk egész héten, mert még éjfélkor is szinte teljesen világos volt, majd hajnali 3-tól újra. Hiába húztuk be a függönyöket, a bioritmusunk teljesen összezavarodott.

Ami jó volt, hogy a társadalomban van valami nagyon erős bizalom egymás iránt, amitől minden működik és jó a hangulat.

Ami nem volt annyira jó, hogy minden iszonyat drága. Pl. a cseresznyét literre mérték. Egy ebéd az üzemi kajáldában 10 EUR volt. Ugyanaz Brüsszelben, kb. 5, Németországban meg csak 3 EUR.

Olyan sok időnk nem volt nézelődni, de azért a belváros megnéztük, illetve voltunk egy hajókiránduláson.

Helsinkiben az a legfurcsább, hogy szemmel láthatóan több a nő, mint a férfi. Azt mondták, hogy ez azért van, mert a nők jobban képzettek, mint a férfiak és délre vándorolnak a nagyobb városokba. Azt gondolják, hogy náluk ez az egyik oka annak, hogy nem születik elég gyerek, egyszerűen nem egy helyen élnek a facér nők és a facér férfiak.

Nem hiszem, hogy a közel jövőben visszamegyek Finnországba, bár aztán ki tudja...