Csak hétvégére mentük Imrével, hogy meglátogassuk egy közös barátnőnket. Jó volt, voltunk mindenféle érdekes helyen, az idő az első nap csodálatos volt, láttunk egy „manifesztásziónt”, sétáltunk, üldögéltünk és élveztük, hogy ez a város Brüsszellel ellentétben ÉL.
A kultúrprogram mindössze a Pantheon megnézéséből állt, mert vagy őrült sokan voltak (Eiffel torony és Versailles) vagy zárva volt (Trianon paloták, Invalidusok) vagy nem volt hozzá kedvünk. A Trianon hotelben laktunk, amit azért főleg a neve miatt választottunk...
A hazaút az eső ellenére nagy élmény volt, mert Franciaországban még van táj. Belgium szinte teljesen be van építve, így nincsenek nagy üres terek. Láttuk a Marne partját, úgyhogy egy újabb irodalmi élményhez kapcsolódik mostmár egy valós kép. Meg voltunk Reimsben, ami ugyan szép, de alig maradt valami a katedrálisból. Szóval, ha igazán lenyűgöző katedrálist akartok látni, akkor menjetek inkább Metzbe.
Tavaly, amikor először voltam Párizsban, még szinte semmit nem tudtam franciául, úgyhogy minden kínai volt. Most sem tudok többet beszélni, de azért egész jól értem már a dolgokat, és így sokkal könnyebb dolgunk volt. Ennek ellenére azért azt beszéltük Imrével, hogy Franciaország nekünk még mindig idegen táj. Németországban az embernek olyan hazaérkezés érzése van: értjük a feliratokat, meg az embereket és ami ennél is fontosabb, tudjuk hogy kb. milyen reakciót várhatunk egy-egy történésre. Franciaországban ez nincs így, ott még mindig bármilyen meglepő dolog megtörténhet.
No response to “Párizs. Újra”
Megjegyzés küldése