2010. január 17., vasárnap

Kedvenc kecske fotóim

Valamiért nagyon kedvelem a kecskéket. Bár gyerekkoromban nem tartozott nagyanyámék standard állatai közé, de jó 10 éve, amióta az egyik unokatestvérem beszerzett néhány példányt, folyamatosan jelen vannak a tanyán.
Anyakecske
Nem mondanám, hogy túl okosak. Kb. annyi eszük van, mint egy macskának. És a gyakorlat bebizonyította, hogy Marc Chagall nem az álmait festette meg, mikor kecskéket festett a háztetőkre, hanem a rögvalóságot, mivel hihetetlenül ügyesen másznak ezek az állatok.


Kecske gidák, segglyukkal a középpontban
Sajnos a modern idők befurakodtak a kecskék életébe is. Valamelyik kedves szomszéd felnyomta a rokonaimat az önkormányzatnál, miszerint túl sok állatot tartanak (én nem vitatom, hogy furcsa ennyi állat Pest kellős közepén, de tényleg senkit nem zavarnak), úgyhogy azóta nem csak attól retteghetnek, hogy jó étvágyú afrikaiak elfogyasztják őket (más nem nagyon eszik kecskét, ezért ha jól tudom, csak fekete vevői voltak az unokatestvéremnek), hanem attól is, hogy az önkormányzat miatt mennek a darálóba.
Érdeklődő kecskék
A probléma több mint egy éve fennáll, azóta folyik a kergetőzés, meg az állatok rejtegetése a helyi állatorvos elől, aki állítólag annyira meg volt illetődve az első találkozáskor a tanyai helyzettől, hogy lányos zavarában nem vett észre egy közel 1 tonnás borjút.
Fehér kecske a barna kecske szarván keresztül
Mivel a kecskéknek előbb utóbb menni kell, ezért már háromszor vettem tőlük könnyes búcsút és készítettem róluk sok-sok fényképet. Ezek a képek az elmúlt kb. másfél év termései. Remélem, a rokonaim folytatják a polgári engedetlenséget, és még sokáig maradhatnak az állatok. Legközelebb Húsvétkor lesz alkalmam meglátogatni szeretett kecskéimet. Ha még ott lesznek, újabb képekkel jelentkezem.
Barna kecske

Szabadítsátok ki a kecskéket!

5 Responses to “Kedvenc kecske fotóim”

Névtelen írta...

Szép jó estét, most bukkantam a címre-képekre, magam is imádom a kecskéket, Mimikém előszeretettel ugrik be a kemencénkbe, persze a kis fehér jószág feketén búvik elő, persze nem jószántából, a kemencét kintről döngetve lehet csak onnan kitessékelni. Üdvözli: Ágnes

Ha írta...

Köszönöm a visszajelzést. Örülök, hogy tetszettek a képeim.

Talán látszik a képeken, hogy ezek a kecskék nincsenek ennyire emberhez szokva, mert egy elkerített karámban laknak.

Volt egy állat, ami nagyon összebarátkozott az egyik nagybátyámmal. Azért írtam, hogy kb. annyi eszük van mint egy macskának, mert bár árnyékként követte és ha fütyült neki, akkor oda jött, azért nem tudta felvenni egy kutyával a versenyt.

Sajnos nincs nagy igény a kecskékre. Ezekből is csak ritkán vásáról egy-egy afrikai, mert náluk gyakori eldel.

Én nagyon sajnálom, hogy valószínűleg már nem sokáig lesznek nálunk, mert szerintem nagyon szép és barátságos állatok.

Hej, ha egyszer olyan házam lesz, amiben lesz kemence, biztos kecskét is fogok tartani! :-)
Ági

Névtelen írta...

1) Hja, szep allat a kecske, de egy ujabb bejegyzesnek azert jobban orulnek :)))

2) beugrik a kemencebe, kiugrik feketen... nem baj, csak a bore suljon jo ropogosra (bocs:)

Ha írta...

Ejnye, de gonosz kecske ellenes megjegyzés!
Amúgy ki vagy?

Névtelen írta...

bocsanat a nev tenyleg lemaradt :)
ana
u.i.: a kovetkezo bejegyzesre valo "felszolitas" tovabbra is el :)

 
© 2009 Egy EU-s vendégmunkás kalandjai.... All Rights Reserved | Powered by Blogger
Design by psdvibe | Bloggerized By LawnyDesignz