A történet úgy kezdődött, hogy egyik kedves barátom Brüsszelből Londonba költözött. Felvetődött az ötlet, hogy meglátogatnám, és egyben a szupergyors vonatot is kipróbálnám. Az ötletet tett követte és takarékossági okokból jó korán (szeptemberben) megvettük a jegyeket a novemberi londoni utazáshoz. A többes szám annak szól, hogy kedves barátommal együtt utaztuk, bár a hétvégéből csak a vasárnapot töltöttük együtt.
Ha elég korán vásárol az ember, akkor egészen jutányos áron lehet jegyet venni, Nekünk 80 EUR volt a retúrjegy fejenként péntek délutáni indulással és vasárnap esti hazaérkezéssel.
Az Eurostar nekem nagy csalódás volt. Az szuper ugyan, hogy a városközpontból indul és oda is érkezik, és hogy sokkal rövidebb biztonsági átvizsgálás van, de amúgy nem nagyon különbözik, mondjuk a Tettye Intercitytől. A szolgáltatás 15 éve indult és az idő vas foga azért nyomokat hagyott a kocsikon. És a hely is csak egy árnyalattal volt nagyobb mint a repülőgépeken.
Eddig életemben egyszer voltam Londonban és akkor azt mondtam az út után, hogy nekem ez már túl sok. A véleményem most sem változott: valahogy nem érzem jól magam ekkora tömegben. Nekem nem vonzó, hogy az Oxford Streeten még éjfélkor is hömpölyög a tömeg és hogy iszonyatos távolságok vannak a városon belül.
A mostani utat még két dolog "színesítette": az "Évszázad vihara" és a metrófelújítás az Olimpia miatt. Az előbbi kb. 100 km/h-s szelet és esőt jelentett (szerencsére általában nem egyszerre), az utóbbi pedig azt, hogy hétvégén szinte nem volt metróközlekedés, ami teljesen átláthatatlanná tette a helyzetet. A metrópótlókon szerintem még a buszvezetők sem igazodtak ki és eléggé igazságtalannak tartottam, hogy ugyanúgy a drágább metrótarifát kellett fizetni rajtuk mintha metró lenne, holott csak egy megbízhatatlan tömött busz volt.
Nekem a metró még felújítás nélkül is nagyon nyomasztó, mert hihetetlenül alacsony, de így még rosszabb volt. És még Brüsszelből jőve is sokkolóan drága a tömegközlekedés.
A hétvégéről összességében azt tudom elmondani, hogy nagyon jó volt, de erősen túlterveztük. Péntek este fél 10-től már kabaréban voltunk. Nagyon tetszett bár feltűnő volt, hogy 2006-hoz képest mennyivel keserűbb lett a hangvétele.
Szombaton Windsorban voltunk kirándulni. Bár az idő pocsék volt és a vonatút is kicsit komplikált az átszállás miatt, nekem nagyon tetszett. Szerintem, egyszer az életben mindenkinek el kéne menni ide. Sőt igazából többször is vissza lehet menni, mert nagy és a kastély mellett a város is szép.
Nekem a legnagyobb élmény talán az volt, hogy egyszer csak ott volt a falon egy festmény, amit éveken át nézegettem valamelyik általános iskolás tankönyvben.
Ez volt az:
Pieter Bruegel: Ártatlanok mészárlása
A története is nagyon érdekes, de azt inkább olvassátok el a neten:
http://en.wikipedia.org/wiki/Pieter_Bruegel_the_Elder
Az egész napos kirándulás után a viharban este megint színházba mentünk. Ezúttal Graham Green Havannai emberünkjét néztük meg egy richmondi színházban. Nekem ez is tetszett bár bevallom, hogy nagyon kellett figyelnem, hogy értsem, mit beszélnek. A színház maga is érdekes élmény volt, mert ez egy külváros, ahol rajtunk kívül talán nem is volt turista. A helyiek nagyon lazák voltak, egyáltalán nem öltöztek ki. A ruhatárat valamiért nem használták, hanem bevitték magukkal a kabátokat a nézőtérre. A szünetben meg fagyit lehetett kapni.
A nyelvvel kapcsolatban egyébként is voltak furcsa élményeim. Rá kellett jönnöm, hogy bár alig makogok valamit franciául, mégis jobban eligazodom Brüsszelben. Nagy úr a megszokás! A mélypont akkor volt, mikor színház előtt elmentünk inni egy kávét és az Istennek nem értettem mit kérdez tőlem az eladó fiú. Utóbb kiderült, hogy csak azt, hogy kérünk-e tejszínt. Gyorsan kértem is, majd kiderült, hogy Imre nem is szereti.
Tehát bár szerintem egész jól tudok angolul és simán megírok 40-50 oldalas jelentéseket, az élő nyelvről fogalmam sincs és még egy kávé megvásárlása is tartogathat meglepetéseket.
No response to “London. Az "Évszázad vihara" és olimpiai készülődés”
Megjegyzés küldése