Hálaadás és maci, ami macskának néz ki

Nincs szó arról, hogy itt a messzi Belgiumban teljesen elamerikaiasodtunk volna.

Kedves barátom később jött vissza Halottak Napja után mint én, így gondoltam csinálok neki valami finomat, mire megérkezik. Az első ötletem a liba volt, de azt itt meglehetősen nehéz beszerezni. Ezt kacsával gondoltam helyettesíteni, de kedves barátom nem szereti. Kiderült a pulykáért sincs oda, így maradt a marhahús.

A közértben itt lehet tőzegáfonyát, azaz cranberryt kapni. Eddig csak lé formájában találkoztam ezzel a növénnyel, ezért rögtön eldöntöttem, hogy veszek egy zacskóval és kipróbálom az amerikai hálaadási vacsora egyik fő összetevőjét: az áfonyaszószt.

Több receptet végignéztem az interneten és kialakítottam a saját verziómat, ami nem túl forradalmi: narancshéj és szerecsendió van benne, de kihagytam az összes karácsonyi fűszert, így nincs benne sem szegfűszeg, sem fahéj.

A bogyó nagyon érdekes. A hitem megdőlt abban, hogy létezik 100%-os áfonya lé, mert a bogyó üreges és nem túl lédús. Nyersen nagyon savanyú, fanyar íze van. Tulajdonképpen cukorszirupban kell megfőzni, amibe ha beletesszük a bogyókat, akkor szétdurrannak. Mivel nagyon magas a pektin tartalma, ahogy hűl, úgy sűrűsödik. A végeredmény nekem inkább lekvárszerű lett mint szósz, de nagyon finom. És bár nem kéne szénhidrátot ennem, annyira megtetszett ez az íz, hogy ha még kapok, venni fogok még egy zacskóval és csinálok egy kis üveggel.

Szóval végül főtt marhahús lett áfonyaszósszal. Nem állítom, hogy az áfonyaszósz átütő sikert aratott, de a marhahúsnak és a levesnek sikere volt.

Az idei év nagy divatja itt az ál-kézikötés. A boltok tele vannak olyan pulóverekkel, sapkákkal és egyéb cuccokkal, amik úgy néznek ki, mintha kézzel kötötték volna őket. Valószínűleg ennek kapcsán jutott kedves barátom eszébe, hogy kössek neki egy sálat. Csavart mintával! Kicsit körülnézve a fonal piacon és őszintén szembenézve saját korlátaimmal, ez valószínűleg nem fog megtörténni.
Viszont mikor otthon voltam, előkerestem a kötőtűimet, sőt vettem is egy új párat, meg horgolótűt is. És ha már ott voltak, ki is hoztam őket. De előtte még csináltam egy medvét maradék fonalból, amit kedves barátom lemacskázott. Íme!