Izé

Tegnap e-mailt váltottam Kornis Mihállyal.

Kedves barátom mostanában sokat ismételget egy mondatot: "Szeretnék hasznos tagja lenni a társadalomnak." Én ezt borzalmasnak találom és mondtam is neki, hogy ilyet az ember csak szorult helyzetben mond. Valahogy a Kékfényben vagy a feltételes szabadlábra helyezést megelőző tárgyaláson tudok elképzelni ilyen műmondatokat.

Valamiért beugrott, hogy Kornis Mihálynak van egy írása, amiben egy szülőgyilkos férfi nyilatkozik a tévének. Úgy emlékeztem, ez a mondat is szerepel benne, ám végül kiderült hogy nem. Mikor otthon voltam Halottak napjára, előkerestem a Végre élsz mindkét kiadását és benne a Halálfolklór 9. írását. Az egyik a rendszerváltás előtt, a másik utána jelent meg. Meg is találtam az írást, amit a mai napig szenzációsnak találok. Noha a szöveg nagyon rövid sajnos nem találtam meg az interneten, ezért nem tudom idelinkelni. Ha legközelebb hazamegyek, talán majd bepötyögöm.

Azt vettem észre, hogy a két kiadásban két szövegváltozat szerepel, noha az eltérés mindössze egyetlen szó: izé.

Ahogy a neten keresgéltem, az írást ugyan nem találtam meg, de kiderül Kornis Mihálynak van egy nagyon szépen megcsinált honlapja:

http://www.kornismihaly.hu/

És mivel van rajta levél írás funkció is, úgy döntöttem, megkérdezem magát a legilletékesebbet, hogy van-e valami jelentősége annak a bizonyos izének.

Kornis Mihálynak – bár soha nem találkoztunk személyesen – fontos helye van a (szellemi) életemben. A 20-as éveim elején ő volt a kedvenc kortárs magyar írom. A Végre élsz, a Félelem dicsérete és mindenek előtt a Napkönyv a legfontosabb olvasmányélményeim közé tartoznak és bizonyos szempontból a mai napig főleg a Napkönyvhöz képes döntöm el egy-egy írásról, hogy jó-e. Kicsit neki is köszönhető a féléves bölcsészkari kitérőm, bár így utólag örülök neki, hogy munka szempontjából nincs közöm sem színházhoz, sem irodalomhoz.

Útjaink valamikor a 90-es évek legvégén kezdtek szétválni. És bár különbözően látjuk a világot, a mostani írásai nem emiatt, hanem pusztán ízlésbeli különbség miatt tetszenek kevésbé.

A fenti szellemi rokonság miatt esett nagyon jól, hogy Kornis Mihály vette a fáradtságot és válaszolt a kérdésemre.

Tudom, hogy kedves barátom gurulni fog a nevetéstől és megint hallgathatom, hogy teljesen feleslegesen agyalok. Kiderült ugyanis, hogy annak a bizonyos "izé"-nek semmi jelentősége nincs. A szerző már nem is emlékszik rá, hogy miért változtatott a szövegen.

Ugyanakkor számomra továbbra is fontos ez az egyetlen szó. Egyszerűen jobb tőle az írás, ha ott van. Tudom, hogy a szöveg nélkül érthetetlen, amit írok, de nekem "izé"-vel az amúgy is keserű és ironikus szöveg kap még egy csavart, és világossá válik, hogy a beszélő egy pillanatig sem gondolta komolyan, amit mond.