Múlt héten végre eljutottunk az Operába. Régi terv volt ez már, mivel gyakran panaszkodom az ál-középosztálybeli életmódunk miatt. Bár kedves barátom csillagszemű barátja szerint itt az opera nem tartozik a felsőbb osztályok kötelező szórakozásai közé, mert aki igazán menő, az Párizsba jár színházba.
Kedves barátommal tanakodtunk, hogyan is öltözzünk fel. Bár én sem öltöztem királylánynak, azért azt hittem valamennyire ki kell csípni magunkat. Tévedtem, kedves barátomnak lett igaza. Még farmerban is túl voltunk öltözve a többi erkélyi nézőhöz képest.
Talán az is meghatározza az opera – nem túl magas – rangját itt, hogy maga az épület a város egyik legrosszabb hírű részén áll. Ugyanakkor az épület szép és a méretéhez képest meglepően sok ülőhely van benne. Összesen 5 emelet van, aminek természetesen a tetején van a kakasülő. Az egyetlen rossz ötlet az estével kapcsolatban az volt, hogy oda vettünk jegyet. Az erkély valami hihetetlenül meredek. Csak 7 sor van, de simán 45 fokos szöget zár be a vízszintessel és az előtte lévő sorban ülők nyakánál van az ember lába. Én ezt inkább érdekesnek, mint félelmetesnek találtam, de kedves barátom tériszonyos, úgyhogy gyakorlatilag nem merte elengedni a székkarfát. Ugyanakkor a meredekség ellenére sem látni már az erkélyről a feliratot. Szóval bármilyen csábító is a 12 eurós jegyár tériszonyosoknak és olyanoknak, akik olvasni szeretnék a feliratokat nem ajánlom ezt a helyet.
Sztravinszkij The Rake’s Progess (magyarul a Léhaság útja) című operáját néztük meg:
Itt lehet néhány részletet megnézni a színház honlapján:http://www.lamonnaie.be/demunt-1.0/programma/productie.jsp?id=10786&seizoen=2009
Én korábban csak Wagner operákat láttam (a teljes Ringet), mert Kertész Imre nyomán úgy gondoltam, hogy igaza van, mikor azt mondja, hogy nem érdemes az operához hozzászokni. Vagy szeretni kell, vagy nem. És bár alapvetően tetszettek a Wagner operák, az elmúlt közel 10 évben nem éreztem ellenállhatatlan vágyat, hogy operaelőadásokat nézzek.
Ez az előadás teljesen más volt, mint az általam eddig látottak. A rendező az ’50-es évek Hollywoodjába helyezte át a történetet – ami egy hirtelen meggazdagodott férfiről szól, aki tönkre teszi a saját életét és a végén megőrül – ezért nagyon modern és látványos volt minden. Már szó nincs arról, hogy nagyon kövér emberek lecövekelnek a színpad egyik sarkában és baromira énekelnek. Ez az előadás fizikailag, mozgásban is sokat kívánt az énekesektől.
Az előadás másnak is tetszett. Itt egy magyar nyelvű kritika róla:
Mindennel együtt egy kellemes és kalandos este volt, úgyhogy remélem, megyünk még az Operába.
One response to “Kakasülőn”
" Már szó nincs arról, hogy nagyon kövér emberek lecövekelnek a színpad egyik sarkában és baromira énekelnek. "
Nem bírom abbahagynia kuncogást.....D
Megjegyzés küldése