Ludmila Jevgenyejevna és Mihail Boriszovics. Avagy miből lesz a (z) oligarcha

Az utóbbi időszak legérdekesebb olvasmányát találtam meg a napokban az interneten. Az elmúlt kb. másfél évben Ulickaja, az egyik legsikeresebb kortárs orosz írónő és Hodorkovszkij az egyik legismeretebb, hogy is mondjam mi (pénzember/oligarcha/szabadságharcos/sikkasztó/elítélt) leveleznek.

A cikk arról szólt, hogy ezek a levelek hamarosan megjelennek könyv formájában, illetve leközölt néhány levelet.

http://www.opendemocracy.net/article/russia-theme/the-khodorkovsky-ulitskaya-correspondence

Nagyon érdekes volt olvasni ezeket a leveleket. Ugyan nagyon távoli az orosz valószág, de könnyen lehetett analógiát találni a magyar helyzettel és azzal, hogy hogyan kerül valaki a rendszerváltás környékén helyzetbe. Hogyan szerez vagyont és hatalmat és mihez kezd azzal.

Ugyan csak 4 levelet tudtam egyelőre elolvasni, de elképesztő volt, hogy mintha Kádár János kiabált volna a sorok közül: azzal érvelt, hogy miért is volt jó, hogy akkora szeletet hasított ki a korábbi állami tulajdonból, hogy az anarchia nem jó és ha már úgyis valakinél kell lennie a vagyonnak, akkor az a legjobb helyen nála van.

Szintén érdekes volt olvasni, hogy hogyan jutott el arra a felismerésre, hogy létezik olyan, hogy “társadalmi felelősség”. 10 (!) év kellett neki hozzá.

Azt hiszem, ha egyszer valaki megírja a Hodorkovszkijhoz hasonló nagyjából 8-10 oligarha párhuzamos élettörténetét, az gyakorlatilag megírja az orosz rendszerváltás történetét is.

Természetesen ez még egy ma is alakuló történet és nem tudhatjuk, hogy mi lesz pl. Hodorkovszkijjal. Tényleg szabadsághős és kizárólag politikai okok miatt kell Szibériában szenvednie? Vagy egy csibész tolvaj és az a csoda, hogy ilyen sokáig megúszta?

Majd meglátjuk! Addig is nagyon várom, hogy lefordítsák a könyvet vagy magyarra, vagy angolra és elolvashassam a levélváltás folytatását is.