Kaja, kaja, kaja

Nem alakulok gasztrobloggá, csak valahogy az elmúlt napokban minden a kaja körül forgott.

Vasárnap ugye piacon voltam, ami nagyon nem az én műfajom, de be kellett látnom, hogy mennyire fontos az egészséges életmód és szinte azonnal van is hatása. Sajnos, ezt a hetet nagyon ellazultam, de holnaptól próbálok visszatérni a szigorúbb napirendhez.

Utána meg ugye ott volt a konferencia, mikor is teljesen kiszámíthatatlan volt, hogy mikor és milyen körülmények között sikerül ennem bármit is. Valójában 2 napig csak hülyeségeket ettem és közben még jópofizni is kellet.

No, meg ugye ott volt a híres, bár inkább hírhedt 75 eurós vacsora. Felháborító volt, de legalább tudom, mi szeretnék lenni következő életemben: alvállalkozó a Bizottságnál.

És még munkahelyi buli is volt, ahol országonként kellett bemutatni a jellegzetes ételeket. Mi lecsó – kőrözött – tarhonyás hús – somlói galuska – pogácsa – Túró Rudi vonalon nyomultunk. Persze azért van ennek egy korlátja, mert miután 2 portugál húsgolyó után, leküldtem egy litván süteményt, majd egy máltai olivakrémes falatkát, aztán egy svéd marcipános rudat, kezdtem érezni, hogy nem jó az irány. Az igazi probléma akkor jött el, amikor nem tudtam elég határozott nemet mondani az osztrák rizlingre. És bár utána gurítottam egy Mozart golyót, 4 nap leforgása alatt másodszor sikerült becsípnem, ezúttal féldeci bortól. Végül én akkor léptem le a buliból, amikor 5 évesek elkezdtek 50 évesekkel Modern Talkingra táncolni (szerintem, ez a nagyon ütős ír kávé hatására történt). Összességében valószínűleg nem sikerült visszaadnom, hogy alapvetően nagyon kellemes volt ez az este és még néhány jófej emberrel is megismerkedtem.

Közben pedig folyamatosan recepteket olvasok és próbálgatok, ami még annyira sem jellemző rám, mint a piacra járás. Jövő héten kedves barátom érkezik és neki szeretnék valami igazán finomat csinálni, hogy egy kicsit visszacsempésszük magunkat a márciusba. Az első tervem még a finomat ÉS lenyűgözőt volt, de ez jelentősen egyszerűsödött, ahogy teltek a napok.

kezdetben valami igazán grandiózusban gondolkodtam, valami olyasmiben, amit a Great British Menu-ben szoktak csinálni. De közben újra és újra szembesülnöm kellett azzal a problémával, hogy vagy nem tudok alapanyagot szerezni vagy nem tudom elkészíteni az ételt.

Ha jól emlékszem, Karinthynak van egy olyan írása, amiben egy fiú, aki utálja a keménytojást, de nagyon szereti a lágyat, kap egy csomó nyers tojást. A novella annak a küzdelemnek a leírása, hogy lágytojást próbál főzni a tojásokból: „már 10 perce főzöm a tojásokat, de még mindig kemények”.

Hát egyelőre valahol itt tartok én is. Az izgalom majd szerdán hág a tetőfokára. Talán majd a végeredményről is beszámolok. Ha nem, akkor majd vajaskenyeret eszünk vacsorára. Ja! Azért vajasat, mert itt nincs normális zsír.