Amiens

Még utolsó autós hétvéginket kihasználva, múlthét vasárnap Amiens-be tettünk kirándulást. A helyszín kiválasztásában semmi tudományos nincs. Egyszerűen megnyitottuk a Google Mapet és olyan várost kerestünk kb. 2 órányi közelségben, ami szabad szemmel is látható a térképen.

Kivételesen még készültem is abból, hogy mit érdemes megnézni, úgyhogy minden készen állt egy kellemes úthoz.

11 körül indultunk, ezúttal a Louisáról, mert reggel el kellett mennem a piacra cékláért. Sajnos, a közértben csak megfőzött céklát lehet kapni, nekem viszont nyers kell. Hát igen, baromi nehéz ez az egészséges életmód!

Szóval bő 2 óra autózás után érkeztünk meg Amiens-be, annak is rögtön a közepébe. Itt éppen zsibvásár volt, de sokkal gyengébb felhozatallal mint az auderghemi, úgyhogy 10 perc alatt végeztünk a megnézésével. Az üzletek egy része is nyitva volt, de még nem igazán voltak leárazások, mert az július 1-jén kezdődik csak. A francia szabályokat nem ismerem, de Belgiumban tényleg szigorúan csak 1-jétől szabad leárazni.

A város első számú nevezetessége a gótikus katedrális. Tényleg nagyon szép és nagyon jó állapotban is van. Ezt a környéket elkerülték a kemény harcok, úgyhogy tökéletes épségben maradt meg minden, és szemmel láthatóan vigyáznak is az épületre. Most is folyamatosan, de nem zavaróan újítják fel. A külsején talán az a legérdekesebb, hogy néhány szobron megmaradt a festék. Én nem tudtam, hogy amikor ezeket a templomokat építették, akkor a külső szobrokat színesre festették. Igazából csak jelzésértékű a néhány színes szobor, de a neten lehet találni olyan photoshoppal módosított képeket, ahol megcsinálták, mintha az összes szobor színes lenne.

Belül két igazán érdekes dolog van. Az egyik elég morbid, ugyanis náluk van Keresztelő Szent János arca. Az egyik keresztes háborúból cipelte haza valaki és ez a templom fő ereklyéje. Ami morbid benne, hogy nem mondjuk egy díszes dobozban tartják a kincstárban, hanem be van szegény falazva egy keretbe. Már életében is sok problémája volt szegény Jánosnak a fejével, úgyhogy szerintem elég morbid, hogy csak úgy kivigyorog a fél koponyája egy falból.

A másik érdekesség egy Szent Firmin életét bemutató dombormű-sorozat. Róla nem tudtunk semmit, de erre van a Wikipedia. A katedrálisban odajött hozzánk egy nő és megkérdezte, hogy mi is úgy értelmezzük-e a francia feliratot, hogy Firmint lefejezték. Mi sem ismertük a „decollation” szót, így nem igazán tudtunk hozzászólni, bár igazából ott keresgéltünk, hogy „kollázs”, de az is valószínűtlennek tűnt, hogy Firmint darabokra szedték volna. Imre a „képregény” utolsó előtti képe alapján azt gondolta, hogy nem fejezték le, mert az elvileg a temetést ábrázolta és határozottan rajta volt a feje. Itthon kiderült, hogy tévedtünk: Firmint lefejezték, és a képregény utolsó előtti képe azt ábrázolta, amikor a IV. században élt Firmin sírját megtalálták a XV. században. Ha valakit részletesen érdekel a dolog, a Wikipediában képeket is talál itt: http://en.wikipedia.org/wiki/Saint_Firmin

Amiens másik nevezetessége az ún. Des Hortillonnages

Ez valójában egy a tőzeglápba vájt csatornarendszer, ahol is magán a régi lápon, amit fokozatosan feltöltöttek, mezőgazdasági termelés folyik. A csatornákon hajóval lehet közlekedni mind a tulajdonosoknak, mind a turistáknak. A csónakok elég kicsik, 12 ember fér beléjük, úgyhogy bár a víz nem mélyebb 1-2 méternél, a labilis dolgoktól irtózóknak nem ajánlanám, hogy kipróbálják.

És bár sok a turista, a külföldi turista annyira nem sok, hogy mikor látták, hogy szerencsétlenkedünk a számokkal – ugyanis az a rendszer, hogy hangosbemondón bemondják, hogy hányas számú jegy tulajdonosai mehetnek a következő hajóval – akkor szépen bemondták, hogy csak a külföldi turisták kedvéért ”vanhandrid-end-sziksztitú”. Ez irtó nagy segítség volt, mert nekem a 13-nál nagyobb számok megértése még ennyi idő után is gondot okoz és ha így haladok, akkor 162-ig csak valamikor 2019 tájára fogok eljutni.

Maga a csónakázás nekem nagyon nagy élmény volt. Tök nyugis az egész és szépen rendben van tartva. A kertek alapvetően két félék: nagyon ápolt, manikűrözött hobbi telkek vagy igazi mezőgazdasági termőterületek. Az egyetlen dolog, ami nem annyira jó, hogy a helyiek láthatóan harcban állnak azzal a társasággal, amelyik a turista hajókat üzemelteti. Van, aki csak tiltakozó táblát tesz ki, de van, aki lezárja a csatornáját. A legviccesebb, ami láttunk az egy olyan kert volt, ahol karóra voltak feltűzve babafejek és rá volt rakva egy tábla 1-1 névvel. A nevek a csónakot vezető emberek nevei voltak. Egyszerre volt vicces, de nagyon szomorú is és a kopott babafejek olyan B kategóriás horrorfilm hangulatot csináltak. Sajnos, nem tudtam lefényképezni.

Ezután újra bementünk a belvárosba és a Somme partján beültünk egy helyre. Felfedeztük, hogy lehet cidert kapni, de az ezen a környéken soha nem lehet tudni, hogy pontosan mit is takar a „cidre” elnevezés. Mindenesetre rendeltünk és ez ezúttal rendes, de körtés cidert volt. Baromi finom volt, de nagyon becsapós. Első kóstolásra én azt hittem nincs benne alkohol, de bizony volt. Jó meleg volt, jó szomjas voltam, úgyhogy sikerült vagy 3 decit benyomnom iziben. Na, hát így sikerült becsípnem Amiens-ben. Utána ettünk 1-1 óriáspalacsintát, meg üldögéltünk egy kicsit, majd séta a folyóparton, úgyhogy egy bő óra múlva már sokkal jobb volt.

A "bűnös" cider:

A visszaúton semmi emlékezetes nem történt, hacsak az nem, hogy hétvégén buli volt Auderghemben, így minden le volt zárva, ráadásul még a villamos-építés is elérte az utcánkat, úgyhogy csak némi kanyargás után sikerült csak hazaérnünk.

Összességében nagyon tetszett Amiens, a láp szerintem egészen különleges. A franciákról meg valahogy rossz képe van az embereknek. Bár mi csak a Belgiumhoz közeli északi részen szoktunk mászkálni, de az eddigi tapasztalataink szerint egyáltalán nem bunkók, ha tudnak angolul, akkor hajlandók beszélni is, ha meg nem, akkor is segítőkészek. Pl. a mosdót keresve közölte velem egy pasi, hogy „ekszepszionelma áláköj”. Néztem mint a birka, mert én azt hittem, hogy a „köj” a lényeg, ami „á la” és fingom nem volt, hogy mi lehet az. Amikor látta, hogy nem ment át az üzenet, akkor inkább elkísért a WC-hez, mert angolul nem tudta elmondani, hogy hol van. Utána meg kiderült, hogy én volt a béna, mert nem „köj” volt, hanem „áköj” és annak már lett volna értelme, hogy „á l’accueil” azaz hogy a bejáratnál van.
Szóval, ha autóval jöttök Brüsszelbe és 2 óra kocsikázás még belefér, akkor menjetek Amiens-be! Az egyetlen negatív, amit mondani tudok, hogy a gonosz franciák szednek autópályadíjat – a kedves belgákkal ellentétben – és 7,70 EUR a díj egy irányban. Persze nem muszáj autópályán menni, csak akkor hosszabb az út.