Palacsintás király(lány)

Köztudottan fogyókúrázunk szeptember eleje óta.

Egyelőre nincs sok hatása, konkrétan egy grammot sem sikerült fogynom, viszont rettenetesen növeli a feszültséget. Hétvégén úgy döntöttem, hogy minden le van szarva és csinálok valami jó kaját.

Első körben palacsintát sütöttem. Nem lett igazán jó, ami részben az elektromos tűzhely és a teflon edény számlájára írható, részben pedig a nem túl sikerült tésztáéra. Nekem újdonság volt, hogy lehet kapni légmentesen lezárt darált mákot. Hoztunk is egy csomaggal, amit most kibontottunk és kedves barátom házi málnalekvárjával együtt, igazi hazai ízeket sikerült varázsolni.

Úgy gondoltam, hogy az nem létezik, hogy nem tudok normális palacsinta tésztát keverni, így vasárnap újra megismételtem ebédre a palacsinta sütést. Az eredmény sokkal jobb lett, de még mindig nem volt az igazi. Este úgy éreztük, hogy még mindig van hová fejlődni palacsinta ügyben. Kedves barátom csak úgy simán odaállt és kb. 5 perc alatt minden méricskélés nélkül előállította a tökéletes palacsinta tésztát, ami természetesen teljesen csomómentes is volt. Azt meg jó megettük lengyel túróval.

Emellett sütöttem kard halat, baromi csokis meggyes sütit, véletlenül szuflét, és mindent, ami a hűtőben vagy a teraszon volt és be lehetett panírozni, mert nem akartam, hogy tönkre menjen és ki kelljen dobni.

A szuflét úgy sikerült előállítanom, hogy megpróbáltam az eredeti csokis sütit fehércsokiból megcsinálni, de azzal nem számoltam, hogy az már eleve tele van zsírral, minthogy szinte csak kakaóvajból van. Így nagyon kevés volt a liszt és nem is szilárdult meg, viszont a tojás hab szépen megemelte. Úgyhogy a végén keletkezett egy sűrű tejkrémszerű édes massza, amit kanállal lehetett enni. Teljesen vétetlenül, de szinte megcsináltam ezt a receptet.

Legközelebb megpróbálom igazi szuflénak megcsinálni, akkor meg majd tuti süti lesz belőle.

Összefoglalva: a fogyókúra akkor a legjobb, amikor szünet van és gurulni sem tud az ember a sok finomságtól.

Továbbá biztosíthatom kedves barátom, hogy van egy olyan terület, ahol én, aki mindig versenyzik, nem fogok versenyezni vele: a főzés.