Ami jó, és ami jobb

Az utóbbi időben több ember is volt nálam, illetve körülöttem Brüsszelben látogatóban azzal a szándékkal, hogy eldöntse, szeretne-e Brüsszelbe költözni. Ennek kapcsán újra végiggondoltam, hogy valóban hogy is állok én Brüsszellel.

A korábbi bejegyzéseimből eléggé egyértelműen kiderült, hogy nem sikerült megbarátkoznom a várossal. Mostanában viszont azt veszem észre, hogy kezdem magam egyre jobban érezni. És bár benne van a megszokás is, abban az értelemben, ahogy egyik kedvence B kategóriás német krimimben mondák, azaz: megszokni annyit jelent, hogy elfogadjuk a dolgokat azért, hogy jobban érezzük magunkat. Ugyanakkor itt véget is ér a párhuzam, mert velem – ellentétben a filmmel – semmi rossz nem történt és nem is kellett magamból semmit feladni azért, hogy megszokjak.

Arra is rá kellett jönnöm, hogy óhatatlanul is visszatükrözzük azokat az embereket, akik körülvesznek bennünket. Mivel tavaly engem alapjában olyan emberek vettek körül, akik nem szerették Brüsszelt és nem is akartak maradni, ezért valahogy ez a hangulat határozott meg engem is.

Idén főleg olyan emberekkel találkoztam, akiknek vagy nagy előrelépés Brüsszel, vagy szinte az Ígéret Földje. Az ő szemükön keresztül egy teljesen más várost láttam meg és rájöttem Brüsszel egyáltalán nem rossz hely.

1, Méret: ez „csak” egy 1 milliós város. Ez a méret szerintem teljesen ideális. A dolgok úgy általában közelebb vannak és ennyi embernél már minden megvan, amire szükségem lehet, de még sincsenek túl sokan.

2, Közlekedés kultúra: az autósok ezt valószínűleg teljesen másképp látják, de nekem gyalogosként Belgium tökéletes. Nagyon szeretem, hogy itt a gyalogosok biztonságban vannak, mert az autósok vigyáznak rájuk. A zebrán gyakorlatilag mindig, de egyébként is megállnak.

3, Nyugalom és türelem: persze van hátránya is annak, hogy itt nem kapkodják el a dolgokat az emberek, ugyanakkor én szeretem, hogy szinte senki nem bunkózik vagy türelmetlenkedik.

4, Önállóság: Itt nem támaszkodnak annyira az államra mint otthon, az emberek első körben egyedül próbálják meg megoldani a dolgokat és csak ha nem sikerül nekik, akkor segít az állam. Emiatt a felelősség is sokkal nagyobb, amit szerintem Magyarországon sokkal kevesebben tudnának jól kezelni, és élni az adatott szabadsággal.

5, Szabadság: noha az állam bizonyos dolgokban kicsit túlspílázza (pl. polgárok nyilvántartása, de erre meg valószínűleg a rengeteg illegális bevándorló miatt van szükség), itt amíg fizet az ember adót és nem zavar másokat, addig békén hagyják. Az államot nem érdekli, hogy teszem azt szív-e valaki füves cigit, amíg ezt otthon teszi és nem mondjuk az aluljáróban árulja. Itt elég bölcsek ahhoz, hogy tudják az emberek 99% teljesen normális és bőven elég, ha a maradék 1%-ra koncentrálnak. Nagyon jók is a statisztikáik és Brüsszel is biztonságos város. Néhány bosszantó betörésen vagy autófeltörésen kívül nem hallottam még igazán komoly incidensről. Illetve ha mégis, az bizonyos szempontból elkerülhető lett volna: az embernek tudnia kell, hogy éjjel 2-kor nem sétálgatunk egyedül a város legrosszabb hírű metrómegállójánál, mert könnyen elcsattanhat 1-2 pofon és rablás lehet a dolog vége.

6, Tengeri herkentyűk: rengeteg féle hal, kagyló, rák és egyéb egzotikus állat kapható a boltokban. Ez itt nem számít luxusnak és bár nem állítom, hogy minden nap háromszor fésűkagylót eszünk cápauszonnyal, azért sokszor kerül ilyesmi a tányérunkra.

7, Nincs autópályadíj,sokféle kedvezmény van vonatjegyre, és a tömegközlekedés összességében olcsóbb mint Pesten, mert a jegyek időtartamra (1 óra) érvényesek és nem menetre.

8, Földrajzi elhelyezkedés: Brüsszel, illetve úgy általában Belgium tökéletes helyen van. 2 órán belül 4 ország is elérhető, így ha csak kedvünk szottyan valami másra, pár tíz euróból kirándulhatunk egyet.

9, Egészségügyi ellátás: a világon az egyik legjobb rendszer van itt. Szerencsére én még nem kerültem túl sokszor kapcsolatba orvosokkal, de amikor igen, akkor nagyon elégedett voltam.
10, Csokoládé: ez is világhírű.

Szóval nagyot fordult velem a világ tavaly óta és a mostani tervek szerint, hosszabban maradok itt. Mikor hazamegyek Pestre, szinte mindig nagyon örülök, de valahogy egyre inkább az az érzésem, hogy az emberek, akik miatt szeretek hazajárni, egyre kevésbé vannak ott.

Ha minden jól alakul, akkor ez a rendszer, azaz hogy évi nagyjából 2 hónapot töltök Pesten működtethető. A 3-4 hetente való hazajárástól nekem nem szokott igazi honvágyam lenni, és az is megnyugtatható, hogy napi 5 járat van Pestre, tehát néhány órán belül otthon lehetek, ha kell.
És természetesen hazudnék, ha nem említeném a munkahelyet. Hihetetlenül szerencsés vagyok, hogy a válság közepén nekem biztos és jól fizető állásom van.